A kishölgy
Feiry Butcher
Lucas Grew
Nicole Sodbury
Amanda Shrewd
Pamela Preston
Teverus Tape
Janey Forerst

A klubhelyiség a mai estére ismét átalakul, ám nem drasztikusan, mint ahogy arra már volt példa néhány Levitás összejövetelen. A bronz mintás kék tapéta most marad, de a berendezés változásokon megy keresztül.
Baloldalon egy pódiumot pillanthat meg a gólyaavatóra érkező, előtte pedig székek helyezkednek el sorban: legelöl az elsősök foglalhatnak helyet, hátul pedig a felsőbb évesek kísérhetik figyelemmel az avatást. Elsőre feltűnhet, hogy a tapétát néhol futónövények fedik, kúszva a plafon felé és néhány székre is igényt tart az egyelőre ismeretlen okkal a klubhelyiségben leledző növény. Nem nehéz észrevenni azt sem, hogy néhol hatalmas és zárt bimbók hajolnak el a növény szárától kis, zöld levelekkel körülvéve magukat.
A kandalló tüze most nem lobog, felesleges is lenne begyújtani. Azonban a Levita címerrel ellátott kis zászlók és a kék selyemszalagok feldobják a használaton kívüli tűzhelyet. Az egész klubhelyiségben fellelhetőek ezek a címeres zászlók, hivatalosabbá téve a légkört. A kék selyemszalagok sem csak a kandallón találhatóak meg. Például a jobb oldalon lévő asztal lábaira is feltekeredtek.
Apropó, asztal. Vegyük is szépen sorjában, hogy miket találhatunk rajta. Igazából a manók nem készültek semmi extrával, vegyesen találhatóak ételek a tálakon és porcelánedényekben. Vannak hidegtálak, saláták, de ugyanúgy megtalálhatóak a frissen elkészített köretek is. Húsok is kerültek az asztalra, gondolva a falánkakra. Természetesen a sütemények sem maradnak ki a sorból: piték, torták, krémes és gyümölcsös szeletek sokasága alatt rogyadozik az asztal. Szomjazóink töklével, puncsokkal, ásványvízzel vagy akár szörppel is csillapíthatják szomjóságukat az avatást követően.
A gólyaavató ceremónia után pedig ismét átalakul a szoba, kisebb táncparkett szabadul fel a székek eltűnése után és házunk szelleme, Hanna fogja szolgáltatni a talpalávalót a már bekészített lejátszó mellől.

*Félve lépdel be a klubhelyiségbe. Mivel még nem járt itt csak ámul a díszítésen, valahogy nem erre számított, de az biztos, hogy pozitívan csalódott. Odamegy az egyik székre és leül rá. várja vajon minek fog elébe nézni ezen a délutánon*

*Kis késéssel ugyan, de megérkezik Lucas macskájával együtt a klubhelyiségbe. Benyit. Szinte rá sem ismer: mindenhol székek, és növények.*
-Nahát. Nem rossz, nem rossz.
*Állapítja meg a késő fiú, majd helyet foglal az első sorban lévő székeknél.*
-Most pedig várunk, Star. * - Türelmes pózt vesz fel, majd elkezdi cirógatni macskáját. Hirtelen nem tudjon hova nézzen: annyi minden új dolog van itt.*
~Remélem még jönnek azért, és nem egyedül leszünk.~ - * Sóhajt egyet Lucas.*

*Megpillantja a késő fiút és mivel még nem ismeri félve köszön neki*
- Szia! én Feiry vagyok! *tudja már, hogy nem lesz egyedül, bár már egy kicsit izgult!  Kicsit fészkelődik még a székén, de lassan megnyugszik, és mosolyogva pillant körbe a szobában*

*Lucas idegesnek látszik, azon töpreng, hogy mikor kezdődik már végre, és hol van a többi elsős, aztán észreveszi a lányt aki köszön neki.*
-Öhm, szia. A nevem Lucas. - * Feláll a székből, kezet fog az újonnan jött lánnyal, mert így illik.*
-Kíváncsi vagyok, hányan térnek még be ide. Az ilyen avatós bulikra nem igazán szokás eljönni, ahogy hallottam. - * Mondja el Feirynek az infókat, amiket pletykaként hallott. Leül, majd inti Feiryt is, hogy üljön le mellé és ott folytassák a beszélgetést. Lucas eléggé ideges volt, így nem igazán volt kedve beszélgetni a lánnyal. Később észrevette magát, és bemutatta a lánynak macskáját.*
-Nézd, ő itt Star, nemrég "vettem" Bogolyfalván. Nem túl hűséges típus, ami kiderült az előző kalandunknál, igaz? - * Bök egyet macskáján, aki nem mozdul, csak hegyezi füleit.*

*Készséggel fogadja a kezet és megrázza. majd letelepszik az egyik fiú melletti székre!*
- Az nem semmi! Még a végén az is kiderülhet, hogy ketten leszünk akiket felavatnak?
*kicsit elszomorodik a gondolatra, de beletörődik, mert végülis a lényeg az, hogy jól érezze magát!*
- Izgulsz te is? Vajon mi szokott ilyen eseményeknél történni?
 *kérdi félve a fiút, hátha egy kicsit többet tud az avatásokról mint ő*
- Nagyon szép cica! Biztos hamar összeszoktok majd! *mosolyog*

Csak eljön a gólyaavató kezdete. Készülődés közben eltöprengek azon, hogy vajon hányan leszünk egyáltalán. Az elsősök nincsenek oda az avatásokért, pedig ebben semmi szivatós dolog nem lesz, hanem amolyan "Levitás " lesz. Amikor én voltam elsős, biztos totál odalettem volna egy avatóért, de ez elég újkeletű dolog, hiszen ha jól emlékszem tavaly nem volt ilyen. Úgyhogy ez lesz az első, aztán, hogy hagyománnyá válhat-e, az nem rajtam múlik. A fürdő és az ágyam közötti ide - oda mászkálás közben még átismételem a szöveget. Talán nem fogok bakizni, az kicsit égő lenne.
Azonban az még nagyobb meglepetést okozna, ha tényleg baki nélkül menne, hiszen ha valamit nem rontok el, akkor az nem is én vagyok. Magamra cincálom a váll nélküli, fekete, selyemszerű anyagból készült ruhámat. A kellő helyeken takar, a sebeim már elég jó állapotban vannak, a nagy része már meggyógyult.
Az arcomról is eltüntek a horzsolások, a szám alatti sebet meg egy vagon alapozóval próbálom takarni. Fogmosás, egy kis arcpirosító, hogy ne higgyék, hogy egy élőhalottal állnak szemben és azt hiszem kész vagyok. Bár ez a göndör haj...
Rövidnek tűnik tőle a hajam, mert a besütés miatt felugrottak a loknik. Egy kicsit belenyúlok, szétborzolom és megnézem a tükörben a végeredményt. Hát... ugyanolyan. Erről ennyit. Fekete ruhához fekete cipő dukál és már mehetek is.
Mondtam már, hogy nem szeretem a szoknyákat? Utálom, hogy láttatni engedik a lábaimat. Néhány lépés a Birodalomtól elérnem a lépcsőkig. A tetejénél megállva kicsit csalódott vagyok, azért ennyire kevés emberre nem számítottam. Nyelek egy nagyot, lelépkedek a lépcsőn és a jelenlegi társaság felé indulok.
Odaérve pedig egy kis torokköszörülés után köszönök:
- Sziasztok! Nicole Sodbury vagyok. - mutatkozok be.

*Megint fészkelődik a széken, mert tudja elkezdődött a program, de mind emellett figyel, hogyan lesz tovább! Figyeli, ahogy a lány lejön a lépcsőn és köszön nekik! tudja válaszolnia kellene vagy legalább visszaköszönni, de meg van rémülve mégis csak halkan elhagyja a száját egy köszönés féle!*
- Szia!
* Majd várja, hogy ezek után vajon még mi lesz! Mert ugyan kevesen vannak, de hátha így is ki lehet valami jót hozni ebből az alkalomból*

*Amanda késve érkezik a klubhelységbe, pedig már amióta megtudta ezt az estét várta. Teljesen kiment a fejéből az időpont ezért egész végig Bagolyfalván időzött. Gyorsan lihegve érkezik meg és nem volt rajta semmi extra ruha. Gyorsan belép és meglátja az embereket kicsit elszégyelli magát, hogy késett, de illedelmesen leül. Meglátta Nicolet,aki igazán kicsípte magát ő meg csak egy pólóban van és farmerben. Tehát leült és már is hallotta az első éves diákok mondókáját. Ő is csatlakozott hozzájuk:*
-Szia! Én Amanda Shrewd, első éves és bocsánat a késésért!
*Azzal kicsit elvörösödve lejjebb engedte magát a székben. Viszont magában nevetve, hogy ő farmer Nicole pedig fekete ruha, még sosem látta így a lányt.* 

*Pamela a Klubhelyiségbe nyit be. Egy kék farmernadrág van rajta, kék kardigánnal, melynek az ujjvégei fehérek. *
- Sziasztok !
*Köszön mindenkinek majd leül egy több személyes kanapéra. *
- Szia Nicole !
*Köszön oda a lánynak. Egyszer már találkoztak egymással, akkor is itt és akkor is volt egy party. *
~ Látszik , hogy jó a hangulat ! ~
*Gondolja magában.*

Nem akarok ácsorogni, azt későbbre tartogatom. Sokkal egyszerűbb úgy kontaktust teremteni a többiekkel ha nincs közöttünk különbség. Itt értem azt, hogy ne kelljen nekik felnézniük rám, úgyhogy a bemutatkozás után leülök melléjük. Ahogy elnézem őket, elsősök, ismeretlenek és szegény lány nagyon zavarban lehet, mert még bemutatkozni is elfelejtett. Mosolygok egyet, csak nem lehetek ennyire rémisztő...
Azt mégsem kezdhetem el mondani, hogy ne féljen, az olyan kellemetlenül jönne ki, mind az én részemről mind az övéről így a mosoly mellé még biccentést is kap. A fiút azonban lelkes, rögtön köszön, bemutatkozik és hadar is egy kicsit.
- Örvendek Lucas. - mosolyt mellékelek neki is.
Nálam valahogy az mindenkinek jár, szeretek új emberekkel megismerkedni és persze az első benyomás sokat számít. Rajtam is múlik, hogy hogyan fognak a Levitához viszonyulni és titokban remélem, hogy a bulin is jól fogják magukat érezni. A macskára téved a tekintetem.
Számomra meglepő, ha egy fiú macskát tart, nem Lucas az egyetlen akinek cicája van fiú létére... Fél percre elhúzom a számat és utána pedig behozom a lemaradásomat, mert míg én csak a nevemet mondtam el nekik, addig Lucas információk hadával rohamozott meg engem.
- Ha kérhetem, akkor Nic-nek szólítsatok ezek után és harmadéves vagyok.
Motyogom és jobb kezemmel megsimogatom a macsekot.
- Aranyos. - jegyzem meg - Hogy érzitek magatokat?
Közben újabb bulizni vágyók érkeznek, egy ismeretlen lány és nem sokkal utána Pamela is csatlakozik.
- Sziasztok! - köszönök ismét és Amandának bemutatkozom. - Nicole Sodbury, harmadéves.

Egy halk pukkanás hallatszik.
Nyílik az ajtó, és egy Tevi ugrik be rajta
- Sziasztok kisbaglyok!
- Tevi vok, és 4.-es.
*Miután bemutatkozott, odakacsint Merlin fényképének, és a szuszogó öregúr alatti fotelba ül.

- Sziasztok!
 *Köszön az érkezőknek, majd észbe kap, hogy a nagy izgulás közben elfelejtett bemutatkozni. Így gyorsan követi a többi diák példáját!
- Feiry Butcher vagyok, első éves!
 * Majd próbál úgy mosolyogni mintha már nem is félne annyira. De mivel mindenki mosolyog, ezért a gyomrában a görcs is enyhül*

Egy fekete hajú lányka sétál a folyosón, pontosabban szerénytelen személyem, azaz én. Már picit késésben vagyok a gólyaavatóról, de hát egy nőnek mindig késnie kell egy kicsit. És hogy miért megyek a gólyaavatóra, ha már egyszer én nem is vagyok gólya? Hát miért ne mennék el? Biztos érdekes lesz.
Az öltözetem újra sötétebb színekre váltottam. Bár a meleg miatt lehet jobban tenném, ha világosabb színeket öltenék magamra. De ez most kit érdekel? Mert engem nem! Akkor meg?!
A torony bejáratához érek végre. Be is megyek a toronyba egyenesen a klubhelyiségbe.
A helyiségben már van néhány újonc és egy-két ismerős arc is. Egyenlőre még nem tudom, hogy kihez is kellene oda menni, így hát a pult felé veszem az irányt és egy pohár kólát töltök magamnak. és így pillantok körbe a tömegen.
    Na keressünk valaki ismerőst!
Nézegetem az egyre növekvő tömeget, de csak a szobatársamat ismerem meg és Tevit. Ja, és még egy másik lány, aki egyszer mikor a folyosón ültem oda jött hozzám, de hogy annak mi a neve? Hát ez bizony jó kérdés, mert már egyáltalán nem emlékszem rá. Még akkor rögtön elfelejtettem. A többi mind ismeretlen számomra. De majd most talán megtudom a nevüket. Bár szerintem nem valószínű, hogy emlékezni is fogok rá egy hét múlva.

*Feláll székéből, majd kezet fog az érkezőkkel.*
-Sziasztok, Lucas vagyok.
*Kis idő szótlanság után, úgy gondolta, hogy megpróbálja feloldani egy kicsit a hangulatot.*
-Hát, akkor itt az ideje egyet bulizni, nemde? - * Ránéz a többiekre*
-Rendben, akkor ezentúl Nic. Mi a terved velünk, ha szabad megtudnom? - * Kérdezi kíváncsian a fiú. Macskája még mindig haragos, ezért át is ül egy másik székre.*
~Talán jobb is lesz, ha most nincs velem. Így könnyebben tudok az ismerkedésre koncentrálni, mint rá.~

A fotelből nézelődik, elég szép számmal gyűltek össze az elsősök.
Rámosolyog a szervezőre Nic-re, majd megnézi külön -külön az újakat.
Nem túl zavaróan, nem feltűnően, csak úgy simán, de jó alaposan.
Közben rájön, hogy szívesen inna valamit. Mivel alapból nincs kedve tolakodni keresztül a tömegen, előveszi a pálcát, és máris elhangzik a begyüjtő bűbáj:
- Invito kakaó! -
A sikeres bűbáj hatására egy bögre kakaó megemelkedik, és libegve megindul Tevi  felé.
Mivel a kakaósbögre nem egy udvarias fajta, nem kerülgeti az elsősöket, hanem a fejük fölött levitál a fotel felé.
Remélhető, hogy nem borul senki nyakába.