B�lcs�s�r

�rezt�l m�r olyat, hogy valaki fontos szem�be n�zt�l �s k�ts�gbeest�l, mert sosem gondoltad, hogy valaha ennyire t�vol fogod �rezni magad t�le?
Bel�mhas�tott ez az �rz�s. Fek�dt�nk ott, egym�ssal szemben, a halv�ny f�ny megvil�g�totta az arcunkat. Farkasszemet n�zt�nk. A tekinteted bizonytalanb�l k�ts�gbeesett� v�lt, de �gy �rzem �n oldottam ki ezt az �rz�st benned.

N�lad valahogy megsz�nt minden.

A szemeidbe meredv�n a tenger sz�rk�letbe atcs�sz� sz�nei jutottak eszembe, s annak nagyszer� v�gtelens�ge. Olyan csal�ka: azt hiszed, hogy k�zel van, hogy csak a ti�d...

N�lad valahogy ugyanez volt minden.

Gyeng�n lesz�k�tt egy k�nnycsepp az arcomr�l, s te k�rd�re vont�l mi�rt s�rok, de �n tagadtam: rosszul l�tsz, nem s�rok,�s nincs baj. Az �rz�kenys�gem most valahogy gyenges�gbe csapott �t el�tted, szentimentalizmusom rajong�ja el�tt, de most...

N�lad valahogy megv�ltozott minden.

Inger�lt lett�l, mikor idegesen kiny�gtem v�gre lelkem sirat�dalait. Hova lett az a l�ny, aki mindent megtett �rtem, es akinek �n voltam a mindene?  Hol kezd�dik az ember �nz�s�ge �s �nc�l�saga? A p�rkapcsolatra is az univerz�lis szab�ly vonatkozik vajon? Mindent megtettem neked, a sz�vem el�tted a porban hever, ki�lt� meztelens�gben. F�lt�keny vagyok, na �s? Az id�d �rt�kes perceit magamra akarom, hogy sz�nd, t�n ez olyan b�n�s dolog?

N�lam valahogy term�szetesnek van v�ve minden.

�br�nd

Dermedts�g

Fekszel ott, az �gyban, meztelen�l, kiter�lve, a halv�ny f�nyben, mozdulatlanul. A gondolataid megesznek. Azt hiszed tudod, ki vagy az �nseg�t�-vagy sajn�l�- k�nyvekb�l, amiket annyira lelkesen olvasol…de csak r�szleteket, hisz azt hiszed a pozit�v gondolat el�g, hogy fel�p�tsd vele saj�t magadat, az eg�sz mondanival� m�r nem is l�nyeg. Hisz minden seg�t. M�ller P�ter, Paulo Coelho, A Titok, Lelkek �tja. Minden ott van, lefektetve sz�modra, b�g�n suttognak a f�ledbe, mint v�delmez� biztons�gi �r�k, akik elhitetik veled, hogy az vagy, akit gondolsz, hogy vagy. Jobbra fordulsz, ahol a sivatagi n� szeme n�z vissza r�d a k�pkeretb�l. Az �rzelmek �radata a gondolathalakkal megfojt t�ged, de te k�v�ncsian al�mer�lsz �s sz�molgatod �ket. Sz�molgatod, milyen t�pus�, mekkora m�ret� halakat l�tsz. Elmegy a kezedn�l egy f�lm�teres ponty, aki g�nyosan r�dkacsint, a fejnyi nagys�g� aranyhal pedig nagyzol�an r�d se tekint. Ezernyi �s ezernyi hal jelenik meg, �s nem veszed �szre, hogy a v�z alatt vagy �s leveg�t kellene venned. A halak sokatmond� sz�nei, a f�ny t�r�se a tes�k�n, sikaml�s tapint�suk lefoglal, majd elkezdesz fulladni. A h�tadra fordulsz �s a plafont n�zed. A plafonon egy t�k�r van, ahogy a roml�s aktus�t l�tod mindig m�s �llattal megt�rt�nni. �s te csak n�zed �ket, n�zed a bik�t, a szamarat �s a tehenet, de a te fejedben egy �llat v�lik k�zpontiv�, akiv� a t�bbiek mindig transzform�l�dnak, majd vissza, a test�k olyan, mint a v�z, form�lhat�, a gondolataid, mint a telekin�zis t�k�letesen form�lj�k. Tudod, hogy te ir�ny�tod, kicsit zavar, de pr�b�lod ki is �lvezni. Becsukod a szemed. Egy barlangban vagy, ahol ezer denev�r ultrasz�nikus hangja �ti a f�led. Mindegyik mondani akar valamit, de nem tudod kivenni mit, mert egyszerre besz�lnek, ord�tanak, sikoltanak, veszekednek, nem �rted �ket, hi�ba koncentr�ln�l. Egyre k�zelebb j�nnek a koroms�t�t barlangban �g� szemeikkel �s egyre hangosabbak, hozz�d�rnek, r�dm�sznak, meg�tnek. Kinyitod a szemed �s balra n�zel. A buddhista szent�lyed, az a kicsi, fapagod�d, amelyet �gsz�nk�ken bevont�l �s tavat �p�tett�l k�r�, hogy cs�nakkal megk�zel�thesd �s ott eggy� v�lhass, amit egyszer szer�nyen, de saj�todk�nt �p�tett�l fel, �pp a t�k�rben porlad sz�jjel, ben�tt�k az �jfekete moh�k, amik sustorogva k�jenc nevet�st eresztenek ki olykor magukb�l. �s te csak n�zed. Nem mozdulsz.

Mantra

Ringass el, �r�k vil�g
Hitesd el, hogy sz�p mit l�t
Az ember, ha lelki szemeit kinyitva
Csupasz saj�t volt�t nyitogatja
Hogy ne csak a vil�g, de � is sz�p legyen,
Hogy lelke d�szes �nnepl�ben
Kergethesse a s�rg�t �s lil�t
Ringass el, eleny�sz� vil�g,
Ki a pusztul�st bocs�tottad r�m,
Hol lenn�k most n�lk�led – Hol ne lenn�k?
Neonv�r�s f�ny �rad fel�d
�s te mosolyogsz, ki dolg�t
Befejezve foly�kony �lomnak tettetve
K�rbek�ld�d az ig�t –
Csak te magad kellesz,
M�s m�r nem.
S�rsz, de jaj, hogy nevetsz,
Kelletlen k�nomban �rz�sed a sz�mra mosolyt evez.
Ringass el, te rohadt vil�g.
 

Tisztul�s

A h�sdarabok, amiket �sszeragasztottam �s kipol�roztam, remegve �s sikoltva akarnak �jra sz�tesni. A h�sdarabok emberform�t �ltenek �s k�t p�rtra oszlanak: az egyik fele a parlament v�res �reg�ben, a Koszor��r Tr�n�rt az�rt �rvel, hogy maradjunk egyben annak �rdek�ben, hogy fejl�dj�nk �s testmaszkunkat er�teljesen h�zzuk magunkra, csak menj�nk el�re (hol van az el�re?) , a m�sik azzal indokolja ellenv�lem�ny�t, hogy ha m�lyre megy�nk m�g jobban, rengeteg lehet�s�g rejlik az ismeretlenben.

A Tr�n pulz�l, a vita pedig egyre jobban er�s�dik. Hirtelen az eg�sz parlament megremeg, �sszed�lni l�tszik, a v�r minden oldalr�l, a sebekb�l �mlik, minden egyes p�rttag egyre k�zelebb ker�l egym�shoz, az ellent�tek m�r kez�ket fogj�k: ne, csak ezt ne, b�rmi m�st, mindk�t opci� j�, de ezt ne!

A markodban tartod a parlamentet �s betegesen vigyorogsz. Azt hiszed, hogy te ir�ny�tod �s a Koszor��r Tr�nja a ti�d. Azt hiszem, f�lek, hogy igazad lehet.

Ha a Tr�nba �lsz, kedvedre kontroll�lhatsz, visszautazhatsz a m�ltba, amit azt hiszed megv�ltoztathatsz. Azt hiszem, jobb is neked: kit�gul a pupill�d �s l�tod. L�tod, �rzed �s szereted, boldogg� tesz. Irigykedhetn�k, de csak sajn�llak. Sz�nni, r�m�lni, hogy mi lett bel�led, te Koszor��r Tr�nharcos.

A p�rttagok k�z�l egy �sszeszedi mag�t �s felemelkedik. Szem�vegj�t megigaz�tva sz�ke haja rakonc�tlanul az arc�ba hullik, de nem zavarja. Kifej�stelen arccal, de l�lekbel�t� szemmel k�pviseli a saj�t �ll�spontj�t. Apr�, de hatalmas: az ellenp�rtb�l felismerem egy torz, l�lektelen felem, aki issza a szavait, de nem t�rhet ki saj�t n�zeteib�l, egy eszme hi�ba t�rt meg, ha te k�pviseled, nemde?

Mi�rt k�ne?

A k�k el�nti a v�r parlamentj�t. �tl�tsz� �s mark�ns, habos indulattal olvasztja a k�pvisel�ket eggy� saj�t mag�val. A tr�n egy szikla lesz, barna �s vonz�, k�l�n�s dallamokat �raszt mag�b�l, amik a l�lekhez sz�lnak.

Az egyik kezemmel balra csapok, felh�zom a k�ny�k�met, jobbra n�zek, beford�tom a testem �s m�lyet l�legzek, majd a m�sik oldalt megism�tlem. V�ltok.

Nem fogok megfulladni, megtanulok �t�szni rajtad.

S ha partra sz�lltam, h�tat ford�tok neked az �sszes szerelmemmel �s �r�kre elengedlek –

- a k�k megt�lt�tte a parlamentet, s mindenki megfulladt benne.

Reinkarn�ci�

- Elrontottad, elrontott�l mindent, te vagy minden�rt a hib�s, te, aki..

-Hogy lehett�l olyan h�lye, hogy elhitted, hogy ez egy j� �tlet, most ko...

- �n csak az �szintes�gre akartam alapozni, mi�rt nem az eredm�ny sz�m�t –

- Igaza volt, te meg elhitted a saj�t kis fant�zi�d, hisz az Eg� �ltet mindenkit, te is tu...

Harcolnak, rend�letlen�l, m�r nincs a test�k�n olyan hely, ahol ne m�ly�tett�k volna egym�sba kardjukat. Mindnek a sz�ve lyukas, sz�radt, kirothadt, felismerhetetlen. Csak olyan egy�rtelm�, hogy a sz�v van ott, a bal mellkasodn�l, nem? Onnan tudod te is, hogy az az �v��k.

Az arcuk m�r felismerhetetlen�l eltorzult, k�z�k nincs azokhoz az emberekhez, akik voltak akkor, amikor megismert�k egym�st. Fekete hom�ly �s lila �t�sfoltok d�sz�tik �ket, amikb�l g�z �rad ki, a harag g�ze, a felem�szthetetlen d�h�.

Ism�t indul a p�rbaj. Az egyik balr�l veszi be, a m�sik lefogja, a harmadik h�tra szor�tja a fej�t, a negyedik pedig nevet rajta.

�n pedig ott vagyok, reszketve ord�tok, nem j�n m�r t�bb k�nny a szememb�l, a szemem v�r�s, v�rv�r�s...ott van m�g a szemem egy�ltal�n? Nem l�tszik.

- Ideje, hogy visszakapj minden egyes f�jdalmat, amit nekem okozt�l, azt akarom, hogy szenvedj, te –

- Gyer�nk csak, hahaha! Meg�rdemled a m�lt� b�ntet�sed, te idi�ta! Legk�zelebb majd tal�n...

- Csak hagyjatok magamra v�gre! El�g volt! EL�G!

- M�snak t�bbet nem okozol ilyet, majd akkor elgondolkodsz azon, mit hogyan cselekszel, amikor m�r...

�sszemos�dnak a szavaik, mindre figyelek egyszerre, t�ls�gosan f�lek nem figyelni.

Mindj�rt kit�pi a hajam, annyira h�zza...

A nevet�se a lelkem fonnyadt m�lyeibe hatol, nem tudok szabadulni, szabadulni akarok, hova menjek? Merre?

A szavai, a hangja. A hangja az, amit nem fogok elfelejteni, f�j a l�nye, f�j, hogy a k�zelemben van, csak menjen el innen, messzire, nem akarom l�tni, el�rult, becsapott, undorodom t�le, engedj –

Feh�r szell�.

A feh�r szell� megrebegtette a fa lombj�t a szemem el�tt ott, a buszmeg�ll�ban. Mindenki elt�nt, egyed�l maradtam. K�r�l�ttem meg�llt minden: a bomb�k a betonban els�ltek m�r, ismeretlen g�z sziv�rog a csatorn�b�l, a buszok nem mozdulnak, rajtuk a sok halott ismer�s �s ismeretlen.

Egy mad�r k�r�z a fejem felett. Feh�r, barna p�tty�s hasa figyeli a f�ldet, sz�rny�t alig rebegteti, � ir�nyitja a leveg�t, � d�nti el, mikor van sz�ks�ge �jabb sz�rnycsap�sra. Nyugodt, hidegv�r� kisug�rz�sa bet�lti az eget, csup�n a megfelel� pillanatra v�r.

Feln�zek. S�lyom.

Abban a pillanatban abbahagyja a k�r�z�st �s sz�lsebesen landolni kezd fel�m. A f�lelem egy szikr�j�t sem �rzem sehol, olyan kimer�ltnek �rzem magam, de m�gis... V�rom �t, m�r v�rtam egy ideje.

A bal szemembe hatol beleolvad, mintha mindig is ott lett volna a helye, mintha f�szk�be t�rne vissza �s eggy�v�ln�k vele, megt�ntorodom a hirtelen becsap�d�st�l, de egyenl�tek. Kinyitom a szemem.

T�bb� nem az �n szemem van ott. A s�lyom�. A megedz�d�tt, er�s, stabil gesztenyebarna s�lyomszem. � segit l�tni, a v�delmez�m, l�nyem v�delmez�je.

 A feh�r szell� dalol nekem egy n�ma dallamot, amit olyan r�gen hallottam m�r, meg is feledkeztem arr�l, hogy l�tezik.

�t�lelem �s �t�lem. 

A m�ly, egyenletes, tiszta leveg� �jra megt�lt melegs�ggel.

A sz�rnyam kit�rul, �s k�szen �llok.

Ideje hazamenni.