Sz�vek messze egym�st�l

Valahol egy b�s s�haj sz�llt el
S most lelkemen pihen,
Valahol kacag�s csend�lt most
S mosolyog a szivem.
Valahol sz�p lehet az �let,
Mert l�ny ut�n futok
S valahol nagy lehet az �tok,
Mert s�rni sem tudok.

Valahol egy sz�vnek kell lenni,
Bomlott, beteg szeg�ny,
Meg�lte a v�gy �s a m�mor
�pp�gy, mint az eny�m.
Hallj�k egym�s vad kattog�s�t,
M�g a nagy �j lesz�ll
S a nagy �jen egy pillanatban
Mind a kett� meg�ll.


Az �n menyasszonyom

 

Mit b�nom �n, ha utcasarkok rongya,
De elkis�rjen eg�sz a s�romba.

�lljon el�mbe izz�, forr� ny�rban:
»T�ged szeretlek, Te vagy, akit v�rtam.«

Legyen kirugdalt, kitagadott, c�da,
Csak a sziv�be l�thassak be n�ha.

Ha vad viharban �tkoz�dva �llunk:
Egy�tt roskadjon, t�rj�n �ssze l�bunk.

Ha egy-egy �r�n megtelik a lelk�nk:
�dv�t, gy�ny�rt csak egym�s ajk�n lelj�nk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Bor�ljon r�m �s �vjon �tkarolva.

Tiszt�t�, szent t�z hogyha �ltal�get:
Sz�rnyaljuk egy�tt b� a mindens�get.

Mindig cs�koljon, egyform�n szeressen:
K�nnyben, piszokban, szenved�sben, szennyben.

Amiben minden �lmom semmiv� lett,
Hozza vissza �: legyen � az �let.

Kifestett arc�t angyalarcnak l�tom:
A lelkem lenne: �letem, hal�lom.

Sz�tz�zva minden k�t�bl�t �s l�ncot,
Holtig kacagn�k a ny�zsg� vil�got.

Egy�tt kacagn�nk v�gs� b�cs�t intve,
Meghaln�nk egy�tt, egym�st isten�tve.

Meghaln�nk, mondv�n:
»B�n �s szenny az �let,
Ketten voltunk csak tiszt�k, h�feh�rek.«

A s�rga l�ng

Al�gyujtott az �lmaimnak
A s�rga l�ng. Hamvadok, �gek:
Mer�tsetek be arany-�rba,
Adjatok, adjatok mened�ket.

Egy vad muzsika kerget, �rj�t,
Cs�rg� aranyak muzsik�ja.
N�m�tsa el m�r ezt a zen�t
A b�v�s p�lca, az aranyp�lca.

J�jj�n az �des, s�ket este,
Hol dal nem hallik, l�ng se lobban:
Aludni akarok arany�gyon
Renyh�n, meredten, j�llakottan.


F�lig cs�kolt cs�k

 

Egy f�lig cs�kolt cs�knak a t�ze
L�ngol el�b�nk.
Hideg az este. N�ha szaladunk,
S�rva szaladunk
S oda nem �r�nk.

H�nyszor meg�llunk. �sszeborulunk.
�g�nk �s f�zunk.
Ell�ksz magadt�l: ajkam csupa v�r,
Ajkad csupa v�r.
Ma sem lesz n�szunk.

Bev�gzett cs�kkal lenn�nk sz�vesen
Megb�k�lt holtak,
De kell az a cs�k, de h� az a t�z
S mondjuk szomor�n:
Holnap. Majd holnap.

T�zes seb vagyok

 

T�zes, sajg� seb vagyok, �gek,
K�noz a f�ny �s k�noz a harmat,
T�ged akarlak, elj�ttem �rted,
T�bb k�nra v�gyom: t�ged akarlak.

L�ngod lobogjon izzva, feh�ren,
F�jnak a cs�kok, f�jnak a v�gyak,
Te vagy a k�nom, gyehenn�m n�kem,
Nagyon kiv�nlak, nagyon kiv�nlak.

V�gy szaggatott f�l, cs�k v�rezett meg,
Seb vagyok, t�zes, �j k�nra �hes,
Adj k�nt nekem, a meg�hezettnek:
Seb vagyok, cs�kolj, �gess ki, �gess.

Meg akarlak tartani

 

�rj�t ez a cs�kos val�s�g,
Ez a nagy beteljes�l�s,
Ez a megad�s, ez a j�s�g.

�ledbe hullva, s�rva, v�gyva
K�ny�rg�k hozz�d, asszonyom:
�zz, kergess ki az �jszak�ba.

Mikor legt�zesebb az ajkam,
Akkor fagyjon meg a tied,
Taposs �s r�gj kacagva rajtam.

H�h�rok az eleven v�gyak,
�tok a legszebb jelen is:
Elhagylak, mert nagyon kiv�nlak.

Testedet, a k�jekre gy�ltat,
Hadd l�ssam mindig h�dit�n,
Illatos v�nkos�n a multnak.

Meg akarlak tartani t�ged,
Ez�rt v�lasztom �r�d�l
A megsz�p�t� messzes�get.

Maradjon meg az �n nagy �lmom
Egy asszonyr�l, aki szeret
S akire �n �r�kre v�gyom.

B�cs� siker-asszonyt�l

 

Nem kellek. J�l van. J�jj�n, aki kell.
Lantot, hitet v�gan szegre akasztok.
Kicsit pirulok. �n �s a Siker?
J�jjenek a tilink�s �lparasztok,
J�jjenek a nyafog� ifju-v�nek,
J�jjenek a finom kult�rleg�nyek.
Nem is tudom, hogy mi t�rt�nt velem,
H�t sokat �rne itt a gy�zelem?
S �n sz�z arcban is k�n�ltam magam,
V�nle�nykodtam. Pfuj. M�r v�ge van.

�gyes kellner-had famulusa t�n?
�hes szemben v�r�s, vad�t� poszt�?
Legyek neves h�s kis keny�rcsat�n?
Fussak kegy�rt �n, sz�letett kegyoszt�?
Eh, szebb dolog kopott kab�tba szokni,
�ri d�lyffel meg�llni, mosolyogni,
M�g tov�bb t�ncol kacsintva, h�va
A Siker, ez a nagy hiszt�rika.
Nyom�ban cenkek. No, sz�p kis �r�m.
Ezekkel egy�tt? Nem, nem. K�sz�n�m.

K�lt�z�s �tok-v�rosb�l

 

Nekropoliszban zene zend�lt
Egy s�ket, �szi napon.
�n m�r meghaltam akkor r�gen
S fek�dtem v�r�s ravatalon.

S�rt az ajt�m. Cs�ndben bel�pett
Valaki �s nevetett,
Valaki, ki�rt sokat s�rtam
S akit halottan is szeretek.

Megsimogatta s�rga arcom
�s kacagott, kacagott:
»F�ny-emberem, ideker�lt�l?
Cs�f Budapest a ravatalod?«

»H�t nem eml�kszel m�r a f�nyre,
Mely d�li s�rokra sz�ll?
Itt Budapesten cs�f az �let
S ezerszer cs�fabb a hal�l.«

»Gyere innen �tok-v�rosb�l,
Gyere, halottam, velem,
Itt nem lehet sz�pet �lmodni,
Itt nincsen k�nnyes, nagy szerelem.«

�s kezeim puh�n megfogta
�s kacagott, kacagott
S az�ta d�li temet�be
K�sz�l egy szeg�ny halott, halott.

A B�nat Dalaib�l

Mikor megl�ttalak, �j �letre keltem,
K�nos �let zordon multj�t elfeledtem,
Megny�lott el�ttem a bez�rult �den,
�jra fellobogott elhamvadt rem�nyem.
- R�zsaszin� felh�k �szk�ltak az �gen.

Ha n�ha h�nyt-vetett k�tked�s hull�ma,
Boldogg� tett szemed b�ztat� sug�ra.
�h, hogy hittem �n e csalfa, bolyg� f�nynek...
...Rabszolg�ja lettem csapod�r sziv�nek...
- Hittem a mosolyg�, r�zsaszin� �gnek.

Amikor elv�ltunk, sz�vem f�nyl� l�ngja
Kialudt �r�kre s�t�t �jszak�ba'...
Komor b�natt� v�lt t�nd�kl� rem�nyem,
Fojtogat� k�nn� �g� szenved�lyem...
- S�t�t, b�s fellegek nyargaltak az �gen.

Az �let

"Az �let a zsib�rusok vil�ga,
Egy hangos v�s�r, melynek v�ge nincs.
Nincs semmi t�n, melynek ne volna �ra,
Megvehet� ak�rmi ritka kincs.
Nincs oly �rz�s, amelyb�l nem csin�lnak
Kuf�r l�lekkel hasznot, �zletet;
Itt alkusznak, amott m�r �ll a v�s�r,
A jelsz� mindig: eladok, veszek!...

Rakt�rra hordj�k mindenik port�k�t,
Elad� minden, hogyha van vev�:
H�rn�v, dics�s�g, hev�l�s, bar�ts�g,
Rajong�s, hit, eszm�ny �s szeret�.
Aki bolond, holmij�t olcs�n adja,
Az okos mindig t�bbet nyer vele,
A jelsz�: egym�st t�l kell licit�lni,
�d�z versennyel egym�st verve le!

A sz�v az �zlet leghitv�nyabb t�rgya
S eladj�k m�gis minden szent hev�t.
Akad vev� r�, egym�st licit�lja,
Hogy a holmit atomk�nt szedje sz�t.
Folyik a v�s�r harsog� zsivajban,
Az egyik kin�l, m�sik meg veszen,
Csak n�hol egy-egy v�gk�pen ki�rult,
Kifosztott l�lek zokog csendesen.

Egy-k�t bolond j�r-k�l a nagy t�megben,
Bolondok bizton, balg�k szerfelett,
Eddig az � p�ld�jukat k�vettem,
Ezut�n �n is m�sk�ppen teszek,
Lelkem, sz�vem kit�rom a piacra,
T�ladok �n is minden kincsemen...
...De nincs er�m ily nyomorultt� v�lni,
�h, nincs er�m, �n �des Istenem!..."

Egy �cska konflisban

Kir�lyn�m, kigy�ltak a l�ngok,
Aranyos hint�nk, �me, sz�ll,
Ma a n�p k�z� vegy�l�nk el,
Te a kir�lyn� s �n a kir�ly.
L�sd, ez a f�nyes kocsitenger
A vill�mf�nyes f�k alatt
Mi�rett�nk hull�mzik, f�nylik,
Hogy t�ged s engem l�ssanak.
Kir�lyn�m, bocs�sd le a f�tylad:
Ma este kegyoszt�k lesz�nk.
(D�c�g, d�c�g az �cska konflis
�s mi s�padtan reszket�nk.)

Kir�lyn�m, meg�lnek a v�gyak.
Sohse v�gyott, mint te meg �n,
F�ldi p�r �gy az �let-cs�csra
�s sohse volt m�g �ly szeg�ny.
V�gy, �let �s sug�r a lelk�nk
�s utunk m�gis koldus-�t,
Jogunk van minden f�nyess�ghez,
Amit az �let adni tud.
Kir�ly vagyok �s te kir�lyn�,
H�t tr�nunk sohse lesz nek�nk?
(D�c�g, d�c�g az �cska konflis
�s mi s�padtan reszket�nk.)