Prol�gus

A mosd�ban voltam, kis�rt szemekkel. Egy elm�lt szerelem tartott fogva, t�l sok�ig. A szak�t�s �ta t�bb, mint f�l �v telt el, �s �n m�st sem tudtam, mint r� gondolni. Vajon mi lehet vele, kivel lehet? Ki cs�kolja most �t? Annyira boldog volt a fot�kon, amit a szak�t�sunk ut�n t�lt�tt fel, �n pedig hittem nekik. A kapcsolat alatt �t�lt pillanatok szellemekk�nt t�rtek vissza a lak�sba: a konyhapultn�l l�v� finom t�nc, az egy�tt zuhanyz�s forr� �lel�sekkel, az �gyban hever�sz�s, �sszeb�j�s, a szemei…

            A laptopomat a radi�torra tettem r�, hogy a zene bezengje az apr� f�rd�szob�mat. �pphogy bel�ptem volna a zuhanyz�ba, amikor l�ttam, hogy egy Facebook �zenetet kaptam. �sszeh�ztam a szem�ld�k�m. A volt jap�ntan�rom, Vera �rt r�m. Ahogy megnyitottam, �reztem azt, hogy meg�ll a sz�vem. Megk�rdezte, hogy “lenne-e kedvem” Jap�nba k�lt�zni egy �vre, az egyik bar�tja angoltan�rt keres. Igen, mindig van kedvem! �vek �ta meggy�z�d�sem volt, hogy ott fogok �lni, a sors pedig �gy t�nik a legm�lyebb pillanatomban adott ultim�tumot: vagy megyek, vagy �sszeroppanok a gy�sz s�lya alatt. �n pedig m�r l�lekben el is indultam.

Ekkor volt az, hogy visszat�rt �. Mintha meg�rezte volna. A napjaim abb�l teltek, hogy k�zelebb ker�ltem hozz� testben, l�lekben pedig egyre t�volabb, s ezt a t�vols�got igyekeztem min�l er�szakosabban megsz�ntetni. Nem akart m�r t�lem semmit, csak azt, hogy maradjunk j�ban. Akkoriban ezt sosem tudtam volna megtenni, t�ls�gosan szerettem �t ahhoz, hogy elengedjem, ez�rt ragaszkodtam hozz�.

El�rkezett az a pillanat, amikor ott kellett hagynom az alb�rletet, ami mag�val hordozta a kapcsolatunk utols� morzs�it. A szellemek maradtak, �n elindultam �s b�ztam abban, hogy nem k�vetnek majd. Az �j kult�ra, �j k�rnyezet, �j emberek megadj�k majd nekem a tiszta lapot, gondoltam. Ahogy a kocsival kip�rd�lt�nk az utols� dobozzal a gar�zsb�l, ott �reztem el�sz�r azt, hogy sz�rnyaim vannak. Nekem rep�ln�m kell.

A hetek gyorsan teltek, azon kaptam magam, hogy el�rkeztem az utols� �jszak�hoz az indul�s el�tt. B-n�l aludtam, ahov� � is feln�zett. A kanap�n �lt�nk, a l�mpa gyenge f�nye �rny�kot vetett r�m �s csak �ket l�ttam. K�t darabot az �letemb�l, akiket h�trahagyok a semmibe. � k�rte, adjak neki valamit, ami eml�keztet majd r�m, itt pedig el�h�ztam egy zoknit �s felk�n�ltam neki. Nevett�nk egyet, elrakta. Ott voltunk, ahol a part szakad: b�cs�zni kellett. Lek�s�rtem �t, a l�p�seimet lassabbra vettem, hogy tov�bb lehessek vele, m�g diszkr�ten leveg� ut�n kapkodtam. A torkomban l�v� gomb�c majdhogynem elz�rta a l�gutam. �jszaka volt m�r, a villamosok �s aut�k f�radtan haladtak el mellett�nk �s vetettek f�nyt el�nk, k�l�nb�z� form�kban: n�ha elm�l�sban, n�ha �jrakezd�sben, s mi mindv�gig egym�s kez�t fogtuk. L�ttam Rajta, mennyire elnyomta mag�ban a s�r�st, a f�jdalmat. Hisz ilyen volt �, tiszt�n szeretett: esz�be sem jutott h�tr�ltatni az utaz�sban, mindv�gig t�mogatott. Elengedett, mert szeretett. �n nem engedtem el, mert szerettem. Azt hiszem ez a k�l�nbs�g ak�z�tt a k�t pisl�kol� gondolat k�z�tt, ami ott mozog a fej�nkben: a halkabb, a nyugodtabb az, akire hallgatni kell. Figyelni kell, hogy meghalljuk.

A villamosmeg�ll�hoz k�s�rtem, �n a reszket�st tartottam kord�ban, � a s�r�s�t, ez�rt �n s�rtam, m�g � reszketett. Egyszerre r�mzuhant az elm�lt �vem d�nt�seinek s�lya, annyira igyekeztem �sszeszor�tani a szemem �s visszap�rgetni az id�t, ha ez lehets�ges lenne, �n ott �s akkor megcsin�ltam volna. Meg�lelt�k egym�st, hosszan. Elment egy villamos, kett�, h�rom. Nem tudtam elengedni. �g�rgett�nk egym�snak, hogyha majd egy �v m�lva hazaj�v�k, �jra tal�lkozunk, de igaz�n egyik�nk sem hitte el. Mindketten tudtuk, hogy ez itt kett�nk szerelm�nek a b�cs�ja. Nem �lltunk k�szen a vil�gunk elv�laszt�s�ra. K�zen fogtam �s a szemk�zti padhoz vezettem �t, a R�k�czi t�r metr�meg�ll�ja el�. A fej�nket egy utcal�mpa vil�g�totta meg, s ahogy le�lt�nk, � k�rlelt, hogy ne s�rjunk, ink�bb �r�lj�nk �s v�rjuk azt, ami j�n majd, hiszen annyi mindent fogok tapasztalni. Er�t vettem magamon �s �gy tettem, mintha ez menne, mik�zben bel�lr�l t�zv�sz tombolt az eml�keinkben. Az eml�keink f�nylettek bennem, a tengerpart el�tti lak�sban tombolt a t�z. Egy�rtelm�v� v�lt, hogy ezt nem lehet megmenteni. Ahogy ez bel�lr�l lej�tsz�dott bennem ism�t kiszakadt bel�lem a s�r�s. �res �g�retek sz�lltak ott azon az est�n, �des kis hazugs�gok, amik mindketten tudtuk, hogy nem v�lnak majd val�ra. Csod�ltam, hogy alig hullatott k�nnyeket, annyira er�s volt. Ott bizony�totta sz�momra azt, hogy mennyire szikla is �, ami�rt �r�kk� csod�lni fogom.

K�rte, forduljak meg �s s�t�ljak el. Nem tudtam megtenni, k�rtem, hogy menjen �. Megfordult, sz�ke haj�ba vadul belekapott a sz�l, s nem l�ttam az arc�t. Nem l�tom az arc�t! Ez hal�lra r�misztett. Mint egy mag�ra hagyott gyerek, �gy b�mb�ltem ut�na, �reztem a sz�vemet kit�pte, �s a kez�ben viszi, els�t�l vele, a v�gtelen c�rna pedig a mellkasomb�l szalad ut�na.

Ahogy Blanka lak�s�ba �rtem, m�g mindig remegtem. Meg�llt el�ttem a s�t�t el�szob�ban, �reztem az arc�n az egy�tt�rz�st, a hangsz�ne is el�rulta, mikor megk�rdezte, hogy j�l vagyok-e. Sz�momra pedig ennyi el�g volt. Csendben, a v�z alatt fuldokoltam, nem b�rtam a testemet tartani, hi�ba pr�b�lt vigasztalni Fah�j, Blanka kuty�ja. Az �lembe m�szott, felnyalta a k�nnyeimet az arcomr�l, �n pedig csak magamhoz szor�tottam �s nem engedtem el. A s�r�som, a kutya h�s�ge �s Blanka t�mogat�sa megk�v�lt bennem. Tudtam, hogy ez az az �rz�s, amikor elengedtem �t �s lebegek, m�gis �gy �reztem, mintha s�llyedn�k.

Aznap �jszaka alig aludtam valamit, Fah�j az �gyban t�mogatott, hogy ne roppanjak �ssze. Hihetetlen, hogy egy �llat hogy tudja mit kell csin�lnia, hogy seg�tsen, �s cser�be semmit sem v�r el. M�snap reggel kis�rt szemekkel, nagy t�sk�kkal a szemem alatt �s a kezemben is �tnak indultam. A bar�taim ott v�rtak r�m a bej�ratn�l, alig ismert�k egym�st, de m�gis megtett�k, hogy kik�s�rtek egy�tt, ami rengeteget jelentett sz�momra. A csal�dom is elj�tt, hogy elk�sz�njenek t�lem. Ahogy anya kezelte a helyzetet adta a legt�bb er�t nekem, hogy t�nyleg fel tudjak sz�llni a rep�l�re. Term�szetesnek vette �s �rezte, hogy minden rendben lesz velem odakint. Majdhogynem minden szerettem ott �llt el�ttem, a ver�f�nyes napon, azon a napon, amikor elhagyom �ket. Egy t�red�k pillanatra a b�ntudat is megfordult bennem, ami�rt �nz� m�don egy m�sik kontinensre k�lt�z�k, mik�zben itt vannak �k, akiknek fontos vagyok. Ekkor �rtettem meg el�sz�r azt, hogy mit is jelent a felt�tel n�lk�li szeretet, hisz tudtam, hogy hi�ba v�laszt el minket majd h�t �ra id�eltol�d�s �s t�bb ezer kilom�ter, �k �r�kk� fontosak maradnak sz�momra.

H�tat ford�tottam, �s elindultam a k�gy�z� sorokn�l. Fl�ra �s Hedvig ottmaradtak elb�cs�ztatni, ha b�rki is a m�ltamat k�pviseli, akkor azok �k. Eml�kszem, ahogy a nevet�, szeretetteljes arcukat l�ttam, azt, ahogyan kit�r bel�l�k a t�mogat�s. Nevettem vel�k, a k�nnyem pedig egyszerre volt �des �s s�s is. Ut�na pedig elkezd�d�tt a v�get nem �r� hajsza.

1. Fejezet

     A leveg�ben

�ltem m�r azel�tt rep�l�n, de maximum h�rom �r�t utaztam vele, nem t�bbet, most pedig egy 18 �r�s t�m�r gy�ny�r v�rt a g�pen. B�rmilyen mozg� j�rm�v�n l�v� alv�s lehetetlen a sz�momra, �gy a sorban �llva ment�lisan k�sz�tettem magam a v�gkimer�l�sre. A kapu felett egy monitoron Jap�nr�l k�sz�tett k�peket vet�tettek �s egyszer�en k�ptelen voltam felfogni, hogy kevesebb, mint egy nap m�lva l�tni fogom mindezt. Az ismeretlen nem megijesztett, hanem izgalomba hozott: az adrenalinszintem fel-le ugr�lt, azt �reztem, hogy k�szen �llok a v�ltoz�sra, k�szen �llok arra, hogy megtapasztaljam, milyen a vil�g m�sik oldal�n �lni, s�t: itt �s akkor k�szen �lltam arra is, hogy Jap�nban �ljem le az �letemet. Az els� l�p�sek a rep�l� fed�lzet�be az els� pillanatai voltak az �j �letemnek �s egy �j �nemnek is. A rep�l� nagyobb volt, mint amire sz�m�tottam: ezel�tt csup�n fapados kisg�pekhez volt szerencs�m, ebben a sz�rnyetegben viszont legal�bb k�tsz�z �l�hely volt, k�nyelmes, nagy sz�kekkel �s kellemesen t�g l�bt�rrel is, ami felett�bb szokatlan volt. Az �l�sem el�tti monitoron lehet�s�gem ny�lt filmeket, zen�ket hallgatni, illetve a rep�l�g�p helyzet�t is l�thattam, azaz azt, hogy �pp melyik orsz�g felett rep�l�nk. Ez a t�rk�p �lte �t a nyolcadik �ra ut�n, hogy milyen �rz�s az, ha valakire ujjal mutogatnak: ugyanis egy id� ut�n elfogyott a t�relmem, �s t�zpercenk�nt n�ztem meg, ott vagyunk-e m�r. H�t, nem voltunk ott, Oroszorsz�g k�zep�n�l se j�rtunk. Hi�ba fordultam jobbra �s balra, hogy aludhassak, egy hirtelen zaj, f�ny, mozdulat konstans felriasztott. �gy �reztem magam, mint akib�l valamilyen inform�ci�t akarnak kiszedni valamifajta luxus k�nz�ssal �s �n m�r a kilencedik �r�n�l k�sz voltam feladni az �sszes piszkos titkomat, ha lehetett volna, de nem lehetett. A filmek nem k�t�tt�k le a figyelmem, a zen�k limit�lt sz�mban voltak el�rhet�ek, k�nyvet pedig nem vittem magammal, �gy ott voltam, ahol a part szakad: nem volt m�s feladatom, mint szenvedni.

A rep�l�n meglep�en hideg volt, �gy �r�ltem, hogy vittem magammal egy kapucnis fels�t, amit magamra tudtam h�zni, egy�bk�nt a l�git�rsas�g egy v�kony takar�val szolg�lt minden utasa sz�m�ra, ami �ppen annyira volt el�g, hogy ne fagyj meg a bels� h�m�rs�klett�l. V tan�cs�ra szemfed�t is hoztam, ami n�ha bev�lt egy j� tizen�t perc erej�ig, de a hangok �gyis �gyis felkeltettek. A percek olyan nehezen teltek, �s mivel �jszaka utaztam (b�r ott �jszak�t�l kezdve reggel is volt – az id�z�n�k k�z�tti ugr�l�s az ember ment�lis energi�j�nak harcak�nt is h�vhatn�k), semmilyen t�j sem szolg�lt figyelemelterel�s�l az utaz�som alatt. K�nomban pr�b�ltam a mellettem �l�, l�tsz�lag jap�n sz�rmaz�s� f�rfival besz�lget�sbe elegyednem, akir�l t�nyleg kider�lt, hogy ott sz�letett, �s most t�r �jra haza hossz� id� ut�n. A besz�lget�s�nk kimer�lt egy gyenge, felsz�nes csevejben, �gyhogy visszat�rhettem az eredeti tev�kenys�gemhez: a szenved�shez.

�t f�l�lom �s h�rom v�c� ajt�csap�s ut�n kezdett vil�gosodni. L�ttam, hogy a rep�l�g�p kezd megd�lni, �n pedig egy k�l�nleges alak� szigetet l�ttam felfedezni, amit a v�z h�s�gesen t�mogatott: meg�rkeztem.

2. Fejezet

     V�gtelen v�ros

A l�giutask�s�r�k �dv�z�ltek minket a megszokott, kedves, simul�s hangon, majd megannyian igyekezt�k sz�tv�lasztani a test�nket az �l�st�l, ami olyannyira hozz�tapadt az elm�lt tizennyolc �r�ban, hogy beletelt p�r m�sodpercbe, m�g fel lehetett a szor�t�s�b�l �llni. A csomagokat a fej�nk feletti csomagtart�b�l kihal�sztuk �s a h�lgyek �tmutat�s�val – k�l�nben val�sz�n�leg elt�vedt volna p�r ember kifele menet is – elindultunk. A telefonomban m�r az el�re megv�s�rolt jap�n sim k�rtya volt elhelyezve, amivel �t napig m�g netezni is tudok �s el is tudnak Jap�nb�l �rni. Ez az�rt is volt fontos, hogy V-vel tudjak �rtekezni, tudja, hogy meg�rkeztem. M�sr�szt pedig Toki�ba �rkeztem, a vil�g egyik legnagyobb v�ros�ba. Biztos voltam benne, hogy p�r perc alatt el fogok t�vedni.

            A folyos�, ami a rept�r belsej�be vezetett a rep�l�r�l meglep�en hossz� volt, viszont el voltak l�tva v�zszintes mozg� talajjal, �gy aki sietett, azokkal tudott boldogulni. A belsej�hez �rve minden �rz�kszervem sokkot kapott: furcsa illatok, ismeretlen t�bl�k, rajtuk elolvashatatlan jelek, nagyon magas frekvenci�n hadart valaki a r�di�ban. Olyan �rz�s kapott el, mintha egy idegen bolyg�ra �rkeztem volna. Megl�ttam a mosd� jel�t, ami szerencs�re ugyanaz, mint otthon. Berohantam, magamra z�rtam egy f�lk�t, lehajtottam az �l�k�t �s igyekeztem nem p�nikba esni. Itt vagyok. Egyed�l.

            Elv�geztem a dolgom, majd reflexb�l le szerettem volna h�zni a v�c�t, amit azonban mint kider�lt, nem �gy kell, mint otthon. A v�c� oldal�n megannyi gomb volt, amit kis k�pek is t�mogattak. Elkezdtem nyomogatni �ket p�nikomban, amire az mindenhonnan vizet spriccelt, tengerhangot kapcsolt be, s�t, m�g a zene is elindult. Ahogy k�zelebb hajoltam azonban l�ttam, hogy angolul is r� volt �rva, mi milyen c�lt szolg�lt. Ott �s akkor az is megijesztett, hogy az alapszint� jap�ntud�som mennyire nem elegend� ahhoz, hogy ne haljak meg itt, a metropoliszban, ha m�r a v�c�n sem igazodok ki. Az �nbizalmam, miszerint ez az eg�sz utaz�s egy t�k j� �tlet volt, itt egy kicsit megingott, �s �pp amikor p�nikoltam volna h�vott fel V. A hangja boldog volt �s sok szeretettel �dv�z�lt Jap�nban �n pedig sok szeretettel fogadtam. Egy kedves hang besz�lt hozz�m. Nem vagyok egyed�l, l�tod? – sz�rtam vissza a bels� �rd�g�mnek, aki minden�ron el akart b�tor�tani mindent�l, ami itt volt.

            Ezek ut�n vettem a b�tors�got, a legnagyobb mosolyt �s boldogs�got az arcomra rajzolva h�vtam fel a csal�domat csoporth�v�sban, ahol mindenki felvette a telefont. R�viden besz�moltam nekik az utaz�somr�l. Az egyik n�v�rem megk�rdezte, n�lam �pp h�ny �ra van. El is felejtettem, hogy h�t �ra id�eltol�d�s van a k�t orsz�g k�z�tt: reggel kilenc volt Jap�nban, otthon pedig d�lut�n n�gy �ra. Mindenki arc�n megcsillant a tisztelet �s a csod�lkoz�s, ez pedig nagy er�l�ketet adott nekem �s �jra mertem b�zni abban, hogy minden rendben lesz.

            �gy terveztem, hogy h�rom napot maradok Toki�ban: felfedezem a v�rost, turist�skodom egy kicsit, majd a shinkansennel les�v�tek Himejibe, ahol egy�bk�nt lakni fogok. A sz�ll�somat az airbnb-n foglaltam, egy meglehet�sen olcs� sz�ll�ban, ami egy kiss� a k�lv�rosban volt. A k�t h�sz kil�s b�r�nd�mmel nekiv�gtam teh�t az �tnak.

            Az irataimat megvizsg�lt�k, minden rendben ment. Az illet�, aki ellen�rizte �ket nem besz�lt angolul, itt tal�lkoztam el�sz�r azzal, hogy mennyire kelletlen�l is besz�lek jap�nul. A nyelvet �l� k�rnyezetben, igazi jap�nokkal sosem haszn�ltam, �gy �gy �reztem magam, mintha viccet csin�ln�k magamb�l. Persze ezt a jap�n f�rfi nem �rz�keltette. K�rdezte, hogy working holiday? �n pedig mondtam, hogy hai. Erre jobbra fordult, �s a fi�kb�l kihal�szta a jap�n szem�lyi igazolv�nyomat. Ott �lltam megd�bbenve, hiszen m�g rajta k�v�l �t m�sik ablak volt nyitva, ahov� k�nnyed�n mehettem volna, hogyhogy pont n�la volt ez az irat? Vagy mindegyikn�l volt egy m�solat? Ezt persze eszemben sem volt megk�rdezni t�le jap�nul, �r�ltem, ha el tudtam mekegni a v�laszokat �s meg�rtettem, amit mondott. A kezembe adta, �n pedig csod�lattal n�ztem. Olyan m�s volt, k�l�nleges, de az eny�m. Rajta voltam, �s a nevem is. Ez el�nt�tt n�mi b�szkes�ggel, tal�n akkor tudatosult bennem, hogy munk�t kaptam Jap�nban �s egy �vig �n is lakosa leszek ennek a szigetnek.

            A kaput�l kil�pve a szememmel hunyor�tanom kellett, annyira sokf�le neonsz�n volt velem szembe: b�d�k, ahol mosolyg�s jap�n l�nyok biztatt�k egym�st�l �t m�terre a turist�kat, hogy bizony az � aj�nlatuk a legjobb �s mindenk�ppen �t v�lassz�k. Az egyikhez oda is szaladtam, mert l�ttam, hogy shinkansen jegyet �rul, �gy m�g most megvettem t�le a jegyet, nehogy elfelejtsem vagy esetleg ne tal�ljak m�s lehet�s�get r�. A jegy �letem legdr�g�bb vonat�tja volt, t�bb, mint negyvenezer. A jegyet zsebre rakva valami rossz �rz�s fogott el, de elhesegettem. Mint kider�lt, itt Jap�nban egy bizonyos Pasmo k�rty�t haszn�lnak a k�zleked�shez, �gy �n sem voltam rest, hogy beszerezzek egyet: nagyj�b�l negyven �ves g�pek seg�ts�g�vel fel lehetett t�lteni a k�rty�t, a metr�k �s a vonat�llom�sokon �gy m�k�d�tt a rendszer, hogy akkor vonta le az utaz�s d�j�t, mikor az illet� kiment a kapun, nem amikor be. Ezt lehengerl�nek tal�ltam, hiszen olyan szimpla megold�s, m�gis mennyivel okosabb! �gy szinte lehetetlen bliccelni.

            A metr��llom�s olyan volt, mintha egy hatalmas p�kh�l� rajz�t n�zn�m aminek n�h�ny csom�pontj�t kanjikkal elnevezt�k, amit persze ism�t nem tudtam kiolvasni. Felk�sz�lten, a Maps seg�ts�g�vel nekiv�gtam az �tnak. Helyet foglaltam a metr�n, ami hol t�nyleg f�ld alatt volt, hol �reges j�ratokon haladt �t, ahol a v�rosra r�l�ttam. A pluzusom mihelyst kezdett megnyugodni, felt�nt, hogy nem fulladozom: nincs gomolyag a torkomban, az emberek kisug�rz�sa is olyan tiszta volt. Erre ism�t r�csod�lkoztam �s kerestem az ok�t, hogy vajon mi vezethetett ide. A l�legzeteimet lelass�tottam �s arra figyeltem, hogyan t�gul �s �r�l ki a t�d�m. Perceket t�lt�ttem �gy, de nem tal�ltam ann�l jobb v�laszt, minthogy hi�nyzik a leveg�b�l a stressz. Nem l�tezik. A Maps jelzett, hogy le kell sz�llnom, �gy hirtelen felugrottam az �l�semr�l, mik�ppen meg�t�ttem a h�szkil�s b�r�nd�mmel a mellettem �l� k�z�pkor� fick�t. � a jobb kez�t maga el� t�ve el�red�lt�tte a fej�t, ami nekem konkr�tan semmit nem mondott, el�sz�r azt hittem, hogy ez egy egzotikus bemutat�s volt, an�lk�l, hogy a t�bbi jap�n a vonaton ne �t�ln� el az illet�t. Vegyes �rzelmekkel gyorsan sumamseneztem, majd kit�rtem az ajt�n �s �tsz�lltam a k�vetkez�re.

            Olyan �rz�sem volt, mintha k�rbeutazn�m a vil�got a metr�kkal �s a vonatokkal. M�sf�l �r�n kereszt�l kellett keringenem, mire a v�gs� �llom�son tal�ltam magam, �s egyik v�rosr�szben sem �reztem �gy, mintha a k�lv�rosban lenn�k. Egyre k�v�ncsibb lettem: vajon hol van a v�ros v�ge, vagy van v�ge egy�ltal�n?

            Meg�rkeztem az �n �llom�somra, ami egy nyitott, kicsi meg�ll� volt. Az �p�letek legt�bbje felh�karcol�k�nt ny�ltak az �g fel�, mintha azon versenyezn�nek, ki �r fel a legmagasabb pontig. A tekintetem fel-felsz�k�tt a magas �p�tm�nyeken, de mivel nem voltam hozz�szokva ilyen l�tv�nyokhoz, azon kaptam magam, hogy sz�d�l�k �s vesztem el az egyens�lyom. A j�rd�t kezdtem el n�zni helyette, fix pontk�nt, hogy �jra a l�bamon �lljak, biztons�gban. A kij�ratot keresve l�ttam, hogy egy anime pl�ss bolt is tal�lhat�, �s m�g olyan automat�k is, ahonn�t figur�kat lehet egy g�mbpalackban venni. R�gt�n odaszaladtam, hogy tal�lok-e Pok�mont, tal�ltam is, de akkor jutott eszembe, hogy �n alapj�raton is azt terveztem, hogy ell�togatok a Pok�mon Centerbe, ami itt Toki�ban is van. Gyerekkoromban a sz�vemhez n�ttek a kis sz�rnyek, most pedig, hogy az otthonukban vagyok �n is, �s meglep�en norm�lisnak sz�m�t az, ha valaki szereti �ket Jap�nban, �gy �reztem, tartozom a kisgyereknek bel�l azzal, ha ezt meg�lem vele.

            Az �ton, amin a GPS vitt, el�mt�rulkozott az orsz�g k�l�nlegess�ge: az egyik oldalon modern �p�lett�mb�k, a m�sik oldalon t�bbsz�z �ves b�d�k, kunyh�k. Egyszerre �reztem ezt furcs�nak �s m�v�szinek, hisz a m�ltat �s a j�v�t �tv�zt�k, nekem pedig az volt az �rz�sem ett�l, mintha teljes m�rt�kben a jelenben l�pegetn�k. A b�d�kb�l k�l�nb�z� �dess�geket lehetett venni, amikr�l sosem hallottam kor�bban �s igyekeztem �vatos maradni az allergi�m miatt: nem lenne szerencs�s most tejes dolgot enni �s elt�vedni.

            Azt�n hirtelen r�mzuhant. Mintha fejbevertek volna egy kalap�ccsal, a f�radts�g �gy k�sz�nt�tt a keleti f�ltek�n. Az �jszak�t a rep�l�n nem aludtam �t, �gy nem volt lehet�s�gem b�rmib�l is energi�t nyerni, hiszen enni sem ettem a vacsora �ta a rep�l�n. �gy �reztem magam, mintha hirtelen m�snapos lenn�k, a fejem elkezdett hasogatni, belassultam, a k�r�l�ttem l�v� vil�got viszont minthogyha felgyors�tott�k volna. A sz�ll�som m�r nem volt messze, viszont h�rom utca is ugyanabba torkollott, mint amit a Maps mutatott, �gy v�lasztottam egy tetsz�legest. Annak a sark�ban egy italautomata volt. Ezaz! – gondoltam. – Cukros kell, az seg�t. Csakhogy fogalmam sem volt r�la, hogy ezek milyen innival�k. Elkezdett egyre jobban zavarni a tudat, hogy nem tudok elegend� kanjit olvasni. A mint�kb�l v�lasztottam, az egyiken k�ksz�l� volt, a m�sikon katakan�val r��rva az, hogy karupisu. Mindkett�t megvettem, a k�ksz�l�t pedig be is v�gtam. Az az �z! A szemeim kid�lledtek �s fel voltam h�borodva, hogy ez mennyire finom. T�nyleg sz�ntiszt�n olyan �ze volt, mintha k�ksz�l�t facsartak volna ki. Visszamentem, vettem m�g egyet, ut�na pedig elindultam az utc�n befel�.

            Elbizonytalanodtam az �t�dik l�p�sem ut�n. A GPS-en a pont, ami engem jel�lt, m�sfel� ment. Elkezdtem t�zetesebben megvizsg�lni, mire hirtelen egy jap�n fick� ugrott el�m, megragadta mindk�t b�r�nd�met. A sokkt�l �s a f�kusz�l�st�l nem tudtam azonnal reag�lni, �gy futottam ut�na: ahhoz k�pest, hogy milyen alacsony volt, sim�n lek�r�z�tt engem temp�ban.

• Eln�z�st, maga m�gis mit csin�l? – k�rdeztem t�le jap�nul, k�ts�gbeesett, de szigor� hangon. Eszembe se jutott a jap�nom miatt agg�dni jelen pillanatban.
• Viszem a csomagj�t a sz�ll�sra, oda megy most, ugye? – mondta v�laszul az oroszl�ns�r�nyes, szem�veges f�rfi, akinek a hangja olyan kedves volt, hogyha most m�gis elszaladt volna a csomagokkal �s soha nem t�rt volna vissza is b�ztam volna abban, hogy majd egyszer �gyis idecipeli a sz�ll�somra. Egy furcsa �vegajt�hoz vitt, ami egy t�rsash�z ajtaja volt. Meg�llt a b�r�nd�kkel a bej�rat�n�l, elengedte �ket, majd intett a fej�vel, hogy akkor � most megy is. Megk�sz�ntem, b�r nem tudom pontosan mit is, �s hogy mi is volt ez a performansz ett�l az embert�l. Megemeltem mindk�t b�r�nd�met, amik nagyj�b�l cs�p�magass�gig �rtek, �s elkezdtem cipelni �ket fel az emeleten. A sz�ll�s le�r�s�ban az szerepelt, hogy a 203-as ajt�t keressem �s csengessek. A m�sodik emeleten ezt meg is tal�ltam, becsengettem, de semmi v�lasz. Kopogtam, semmi v�lasz. V�rok. A folyos�n az ajt�k mind ugyan�gy n�ztek ki, semmi k�l�nbs�ggel. S�ri csend volt az eg�sz �p�letben. Lementem egy emelettel lejjebb, felmentem egy emelettel feljebb, a 03-as v�gz�d�s� ajt�kon bekopogtam, sehol sem kaptam v�laszt. �jra megn�ztem a GPS-t, hogy biztosan j� helyre hozott-e a f�rfi, de m�g mindig nem oda mutatott, �gyhogy �gy d�nt�ttem, hogy kij�v�k az �p�letb�l. Az �vegajt�t magam m�g�tt hagytam �s visszaindultam az italautomat�hoz, ahonnan �ld�zni kezdtem a kedves seg�t�met. Ism�t meg�lltam, vizsg�ltam az utc�t. Hirtelen valaki ord�tani kezdett.
• H�! Maga! Maga P? – ki�ltotta egy n� a kez�t lengetve.
• Igen, igen, �n! – a fesz�lts�gem �s k�ts�gbees�sem egy pillanat alatt szertefoszlott, kezdtem megnyugodni, mire…
• Hol a fen�be volt ennyi ideig?! Itt v�rok mag�ra, hogy odaadjam a kulcsot! Azt mondta, hogy tizenegyre itt lesz! – megvet�s csillant meg a szemeib�l, felkapta az egyik b�r�nd�met, �s mintha egy v�llt�sk�t vitt volna, ami cirka f�l kil�, �gy cipelte fel a sz�k l�pcs�n a h�szkil�s b�r�nd�met.
• Igen, de…elt�vedtem. – z�rtam le a besz�lget�st ennyivel, hogy ne kelljen belebonyol�dnom abba, m�gis mi t�rt�nt azzal, aki �gy �rezte, l�teleme seg�tenie nekem �s emiatt technikailag elszaladt a b�r�ndjeimmel. R�n�ztem a telefonomra, f�l tizenkett�. F�l �r�t k�stem. Eml�kszem, olvastam r�la, hogy a jap�nokn�l ez az egyik legnagyobb tiszteletlens�g, amit megtehet valaki vel�k szemben.
• Eln�z�st a k�s�s�rt. – Pr�b�ltam menteni a helyzetet. A k�z�pkor� n�, akinek a haja �gy �llt, mint aki �pp most kelt fel egy r�m�lomb�l, egy csepp meg�rt�st sem mutatott, csak megr�zta a fej�t �s rosszall�an n�zett r�m.
• 203-as ajt�, itt a kulcs. Ha m�sz vas�rnap, hagyd benne a kulcsot a z�rba. – tudta le ennyivel, mik�zben meg�llt az ajt� el�tt. A hely, ahova hozott, sz�knek �s kiss� zs�foltnak bizonyult. Volt egy k�z�s t�r ott, ahol nagyj�b�l nyolc ember f�rt volna el, ha szorosan egym�s mell� �llnak. A mennyezet szokatlanul alacsony volt a budapesti lak�sokhoz m�rten, olyan volt, mintha �ssze akarna nyomni. A n� sarkon is fordult �s elment. - Nagyszer�. Egy kedves tolvaj �s egy jap�n sz�rnyella, mint els� �lm�ny itt, Toki�ban. - Bel�ptem a szob�ba, ami egy �tn�gyzetm�teres hely volt, az �gy a nyolcvan sz�zal�k�t foglalta el, de t�bbre nem is volt sz�ks�gem. Musz�j volt led�ln�m. Minden forgott, l�ktettek az ereim a fejemben, mik�zben m�r f�lig aludtam.
• Nem aludhatok el, itt vagyok Toki�ban. K�r�l kell n�znem. – k�nt�ltam magamban, de m�r az �gyra is dobtam magam. Cs�rg�tt a telefon, Messengeren h�vtak any��k csoportos vide�h�v�sban. Felvettem, a telefon egy pillanatra engem is mutatott. Elkeseredtem. �rtem �n, hogy Jap�nba vagyok, de arr�l nem volt sz�, hogy m�r az els� napon pand�v� l�nyeg�l�k. De lehet, hogy m�g �k is irigykedtek volna a szemeim alatt l�v� karik�k miatt. Megr�ztam a fejem, hogy a gondolat is elt�nj�n. Mindenki �r�lt, hogy j�l vagyok �s a sz�ll�somon m�r el is foglaltam a helyem. Nem volt t�l sok er�m taglalni a benyom�saimat, amik alig voltak, hiszen egyenesen ide j�ttem a sz�ll�sra, csak k�t �r�ba tellett, mire megtal�ltam. Anya biztatott, hogy menjek, n�zzek k�r�l, am�g ott vagyok, �gyhogy meg�g�rtem neki, hogy k�ld�k majd k�peket �s bejelentkezem vide�h�v�son is, de m�r ragadtak le a szemeim. Elk�sz�ntem, �s abban a p�zban, ahogy tartottam a telefont, abban a ruh�ban, amiben h�sz �r�t utaztam �lmatlan, m�ly �lomba zuhantam.

3. Fejezet

Szolg�lat

Arra keltem, hogy egy eg�sz tehenet is meg tudn�k enni. �reztem, ahogy a gyomorsav mindenemet sz�tmarja, legal�bb tizennyolc �ra telt el az utols� �tkez�sem �ta. Szokatlanul nehezen tudtam felemelni a fejemet, olyan �rz�sem volt, mintha reggel lenne, pedig m�g aznap d�lut�n volt. A telefonom ott pihent mellettem, r�n�ztem: h�rom �ra t�z perc. Egyszerre csapott meg a testszagom b�ze, az id�eltol�d�s miatti has�t�s a fejemben �s az idegen hely miatti bels� fesz�lts�g. Neh�z volt mindezt kezelni. Egy gyors zuhanyt vettem, akkor vettem �szre, hogy itt meglep� m�don minden nyugati: a mosd�, a zuhany, minden. L�tszik, hogy ez a hostel nyugatiak sz�m�ra lett �ssze�ll�tva.

Ezut�n kinyitottam a h�l�szoba ablak�t, ahol teljesen meg�llt a leveg� kis m�rete miatt. A besz�r�d� zajok ismeretlenek voltak �s nem tudtam �ket semmihez sem kapcsolni: k�l�nb�z� figyelmeztet� hangok, idegen hang� cseng�k, de valahogy m�gis megvolt mindennek az egyens�lya, semmi sem �rz�d�tt fesz�lts�ggel telinek…csak �n.

Tulajdonk�ppen minden �j volt nekem ebben az orsz�gban. Fogalmam sem volt arr�l, mif�le boltok vannak itt, milyen �ttermek, �gy a Google Maps-et megnyitottam �s a legk�zelebb l�v� �ttermet kiv�lasztottam, hogy oda menjek. A cip�met h�ztam, amikor a szorong�s a jap�n nyelv miatt ism�t utol�rt: hogy fogok rendelni? Meg fogj�k �rteni? Mi van akkor, ha nem? Az annyira k�nos lenne. El fogom tudni olvasni a kanjikat az �tlapon?

Becsuktam a szemem �s leszidtam magam. Megfogadtam, hogy nem agyalok ezen tov�bb, le�l�k, �s majd megl�tjuk, mi lesz. Kij�ttem a bej�rati ajt�n, befordultam a kanyarod� kis utc�ban �s egy nagyobb �thoz jutottam, ami olyan kifinomult �rz�st keltett bennem, mintha a gazdag negyedbe �rkeztem volna. �tmentem az �ton �s a legels� �tterembe bementem. S�t�t, bord� padl� �s kr�msz�n� falak fogadtak, fekete b�torokkal, ahol a pinc�ren k�v�l egy m�sik jap�n vend�g volt. Most d�bbentem r� arra, hogy ami�ta erre a v�rosr�szre a l�bamat tettem, nem is l�ttam k�lf�ldit, �gy arra sz�m�tottam, hogy majd angolul pr�b�lnak velem kommunik�lni. A kiszolg�l� egy id�sebb, �tven �v k�r�li f�rfi volt, akinek a mosolya azt az �rzetet keltette, hogy � bizony a vil�g �sszes titk�t ismeri. Amikor bej�ttem, hangosan mondott valamit, amit annyira elhadart, hogy nem tudtam �sszerakni a sz�tagokat, amiket haszn�lt. �dv�z�lt, gondolom. – gondoltam. Helyet foglaltam az egyik boxszer� helyben, s ahogy le is �ltem, m�r el�mtette az �tlapot �s egy becsomagolt kend�szer� dolgot. Mik�zben ezeket letette az asztalomra, k�t m�sik id�sebb jap�n vend�g is bet�vedt ide. Az �tlapot nagy leveg�vel kinyitottam �s meglepet�semre mindenhol k�pek szerepeltek, persze felette a jap�n neve is az �teleknek. Ez nagyon szimpatikus volt nekem, b�r ezt m�r Eur�p�n bel�l is l�ttam, �s tudjuk ez hogy szokott kin�zni: kiv�lasztod k�p alapj�n, amit szeretn�l enni, �s feleannyira sem n�z ki j�l �l�ben. Fenntart�sokkal ugyan, de eld�nt�ttem, hogy rendelek egy rizst�szt�t bambuszr�gyekkel �s csirk�vel. V�rtam, hogy mikor j�n vissza a pinc�r, de nem j�tt. Nem �rtettem a helyzetet. A k�t jap�n, akik szembe�ltek velem, felbontott�k a vizes t�r�lk�z�t, ami mint kider�lt arra szolg�l, hogy a kezedet megt�r�ld benne �tkez�s el�tt �s ut�n is. �n is �gy tettem, persze elj�tszottam, hogy sz�momra most j�tt el az ideje annak, hogy ezt megtegyem. A pinc�r m�g mindig nem j�tt. A n� feltette a kez�t �s hangosan ki�ltott egy “sumimasen!”-t, majd a pinc�r ott is termedt. Itt volt egy “aha” pillanatom. Ett�l elkezdtem izgatottnak �rezni magam, hisz annyi �j szok�s van itt, hogy nem tudok vele betelni. Ha az ilyen egyszer� dolgokban is elt�rnek, gondoltam, mi lehet a t�rsas kapcsolatok ter�n?

-Egy ilyet k�rek. – mondtam sz�pen, komplex jap�n tud�ssal a kezemben. A pinc�r v�laszolt valamit, amit ism�t nem fogtam fel, de l�ttam, hogy meg�rtette, amit mondok, �s k�sz�tik is. Az �tel meglep�en �tlagos volt. Nem �reztem k�l�nlegesnek, k�l�nlegesebbnek, mint amit otthon ettem. Odamentem hozz�, hangosan megk�sz�nte, hogy bej�ttem, majd hangosan el is k�sz�nt t�lem. Meglep� kontraszt mutatkozott meg a b�lcs �reg felszolg�l� hozz��ll�s�b�l �s az otthonib�l. Itt �r�ltek, hogy bementem, m�g ez a f�rfi is, aki egy�rtelm�en felettem �llt, meghajolt el�ttem �s legal�bb h�romszor h�l�t adott nekem �s annak, hogy vend�gk�nt hozz�j�rultam az �tterem m�k�d�s�hez. Nem kellett kimondania, a testbesz�de �s a hangj�t�ka ezt mind el�rulta.

            Eltel�t�dve �gy gondoltam, megkeresem a Toki� tornyot, amit az Eiffel toronyr�l mint�ztak. �gy �reztem, r�mf�rne valami, aminek legal�bb a form�j�t ismertem kor�bbr�l. Nem gondoltam volna, hogy pont a p�rizsi nevezetess�g fog szolg�lni horgonynak nekem Jap�nban. A vonatoz�s �s metr�z�s k�zepette azon kaptam magam, hogy er�lk�d�m. Er�ltetem a v�rosn�z�st, magamra er�szakolom azt, hogy j�l �rezzem magam, mikor tudtam, hogy �letemben nem voltam ennyire kimer�lt, mint most. Elhesegettem ezt a gondolatot, s mire siker�lt is, m�r a torony l�b�n�l �lltam. Ak�rhogy is sz�m�tottam r�, egy�ltal�n nem adta vissza nekem azt az �rz�st, amit a m�sikn�l �reztem. Ez rideg volt, k�z�ny�s, t�vols�gtart�. Nem nekem val�. Ekkor hirtelen b�szkes�g �ml�tt el bennem, hogy h�s�ges tudtam maradni az eredeti franci�hoz, amit akaratlanul is megmosolyogtam.

            Ezut�n a k�rny�kbeli nevezetess�gekre vad�sztam, de olyan volt, mintha a t�v� el�tt �ln�k �s b�muln�k ki a fejemb�l �s v�rn�m, hogy leteljen v�gre a rekl�mok ideje �s j�nne a f�m�sor. H�t, az �n f�m�sorom az �jjel nappali volt, a 7-Eleven, amit �ton visszafel� a sz�ll�somra tal�ltam meg. Itt sem volt rest az elad�, hogy leord�tsa a hajamat a fejemr�l, mikor bel�ptem az �zletbe, de ekkor kezdtem r��rezni, hogy ez itt a m�di. Hangosan visszak�sz�ntem neki, hogy konbanwa. Lesokkol�dva n�zett r�m, majd elkezdett somolyogni. Kedves, kerek arca volt a n�nek, de nem sok�ig tartottuk egym�s tekintet�t. �n elkaptam a fejem, mert tot�l h�ly�t csin�ltam magamb�l, � elkapta a fej�t, mert nem akart a szemembe nevetni. Itt tanultam meg azt, hogy nem k�sz�n�nk vissza a bolti elad�knak. H�tat ford�tottam neki �s sz�tn�ztem a kisboltban. Az idegen csilingel�sek �s rekl�mok zaja a hiperboldog dallamokkal �s magas hangokat meg�t� gyors rekl�mhangokkal felett�bb furcsa, kicsit anime jelleg� hangulatot �bresztett bennem. �zlelgettem a hangulat�t, lassan s�t�ltam, hogy befogadjam az atmoszf�r�t. A sorok k�zt felfedeztem, hogy n�h�ny term�ken angolul is rajta van a le�r�s, �s csak a biztons�g kedv��rt vettem meg egy chipset, egy szendvicset �s egy te�t, hogy kiss� kontrollban �rezzem magam.

            A sz�ll�sra menet m�r ink�bb vonszoltam magam, egyszerre voltam v�gtelen�l f�radt �s �ber is. A fejemben l�v� gondolatok k�r�ztek az �gy k�r�l, semmi m�sra nem tudtam gondolni, minthogy aludjak. Haza�rtem, annyi er�m sem volt, hogy megegyem a dolgokat, amiket vettem, �t�lt�ztem �s m�r az �gyamban is fek�dtem. Csakhogy a jet lag itt mutatkozott igaz�n be: k�ptelen voltam elaludni, mik�zben m�st sem akartam, mint aludni. �r�kon kereszt�l az �gyban szenvedtem, hol az egyik, hol a m�sik oldalra fordulva. Egyszer csak megt�rt�nt, �s ism�t �lmok n�lk�li �lomba zuhantam.

            M�snap meglep�en lassan tudtam felkelni �s �gy, mintha egy kalap�ccsal �t�ttek volna meg�ll�s n�lk�l, m�g �n aludtam. R�n�ztem a telefonomra, m�snap d�l volt. Tizenh�rom �r�t aludtam. A csal�dom agg�d� �zenetei �rasztottak el, felh�vtam �ket, hogy tudj�k, j�l vagyok, csak az id�eltol�d�s sz�rakozik velem.

            Reggelire megettem a chilis �z� Calbee chipset, az el�re csomagolt szendvicset �s a te�t is. A chips borzalmasan m�anyag �z� volt, �gy alig tudtam megenni. A szendvics m�r kicsit fonnyadt volt, bele sem gondoltam, hogy a h�t�ben esetleg jobban megtartan� mag�t. A te�val �gy gondoltam nem tudok mell�l�ni, hiszen m�r ezerszer ittam Lipton te�t, �gyhogy megh�ztam. A fel�t majdnem visszak�ptem. Ez a tea nincs �zes�tve! Nincs benne f�l kil� cukor �s �des�t�szerek! Ez sima tea?! Egyszerre voltam felh�borodva �s elk�pr�ztatva. K�v�ncsis�gb�l r�kerestem a Google-ben erre a jelens�gre �s megannyi cikktal�latot kaptam ezeket taglalva. Tal�n nem �rtott volna alaposabban ut�nan�znem minden kicsi apr�s�gnak.

Azon kaptam magam, hogy folyik r�lam az izzads�g. M�jus volt, �gy nem sz�m�tottam nagy h�s�gre, a l�gkondit, ami a kicsi szob�ban volt, m�gis bekapcsoltam. Lehet ism�t a sok ismeretlen dolog �rt �gy, hog szorong�st �s p�nikot v�ltott ki bel�lem, vagy csak szimpl�n felment a h�m�rs�klet a szob�ban, nem tudom. A hideg leveg� viszont seg�tett. �gy �reztem magam, mint egy bennsz�l�tt, aki a fejlett t�rsadalomba szabadult be, �s senki nincs k�r�l�ttem, aki seg�tene.

Vince. Vince ott lesz, igaz, a f�n�k�m lesz, de olyan kedves volt az interj� sor�n �s az e-mailekben is. � seg�teni fog majd, hogy be tudjak illeszkedni ide �s minden rendben legyen. Ez a gondolat eddig meg sem fordult a fejemben, �gy nagy megnyugtat�s volt sz�momra. Holnap tal�lkozunk �s � majd beavat a rejtelmekbe. – gondoltam, mik�zben az �zetlen te�t iszogattam, mert vizet is elfelejtettem venni, a csapb�l pedig m�r nem mertem inni, nem szerettem volna meglepet�seket.

M�snap reggel f�radtabban �bredtem, mint ahogy lefek�dtem. Kor�bban ilyesmit nem tapasztaltam, �gy kezdtem agg�dni, de az interneten megannyi cikknek ut�nan�ztem, �s mindegyik azt mondta, hogy ez egy norm�lis velej�r�ja a hirtelen id�z�nav�lt�snak. H�t �ra volt. Miel�tt a shinkansenre mentem, k�t helyet mindenk�ppen szerettem volna megn�zni: az egyik a Pok�mon Center volt, a m�sik pedig a Sensouji templom. �sszepakoltam minden holmimat, n�h�ny keres�s ut�n kisz�moltam, hogy �gy a legjobb, ha a templommal kezdek, az messzebb esik t�lem, mint a pok�mon center, az visszafel� is j� lesz, azt�n felugrok a csomagok�rt �s viszl�t, jap�n sz�rnyella, egyenesen Vinc�hez �s Himejihez. Persze ez enyh�n ki lett sakkozva id�ben, sehol nem t�lthetek el t�bb id�t, mint amit kisz�moltam: negyven perc utaz�s, negyven�t perc templom,  harminc�t perc pok�mon center, egy �ra vissza�t, majd negyven perc vonat�llom�s. A dolgaimat �sszepakoltam, hogy ha m�r j�v�k vissza, csak annyi legyen a dolgom, hogy felkapom �ket �s mehetek az �llom�sra.

A sensouji templom Toki� egyik �kess�ge, a legr�gebbi buddhista templom a v�rosban. Az odavezet� �ton b�d�k t�mkelege mellett haladtam el, ahol kedves elad�k k�n�lgatt�k �ruikat, de a tegnapi ut�n elvesztettem egy id�re a k�v�ncsis�gomat. A templom l�tv�nya a piros-feh�r sz�neivel szinte vonzott mag�hoz. Hatalmas ter�leten fek�dt �s emberek ezrei s�t�ltak vagy �pp �lltak sorba a templom el�tt. A sorba�ll�sra lettem els�sorban k�v�ncsi, �gy k�zelebb mentem, hogy megn�zzem, m�gis mi miatt v�rakoznak ennyien. Mint kider�lt, az emberek az�rt �lltak sorba, hogy egy nagy dobozba p�nzt dobjanak, megkongass�k a harangot �s meghajoljanak el�tte. �gy gondoltam, ez valamif�le im�dkoz�s vagy tisztelead�s. A folyamatot megfigyeltem t�bb embern�l is, azonban nem j�ttem r� a pontos ritu�l�ra, �gyhogy felmentem a l�pcs�n, kiker�ltem a dobozt. Balra t�le rengeteg fi�kkal ell�tott polcrendszer volt, aminek a menet�t el�sz�r nem �rtettem, mert a le�r�s ism�t kanjikkal volt el�rasztva, de szerencs�re megtal�ltam az angol verzi�j�t. Ez egyfajta j�sl�s volt, ahol sz�z yent kell felaj�nlani, egy f�mdobozt megr�zni, azt fejjel lefel� ford�tani, abb�l kiesik egy r�d, amin egy sz�m van �rva. Azt a sz�mot kell megkeresni a fi�kon is, azt kih�zni, �s a szerencsej�slatot kivenni bel�le. Az eny�m azt mondta, hogy neh�z �letem volt eddig, most viszont tal�lkozni fogok valakivel, aki nagyon nemes �s seg�t�k�sz lesz, �s az anyagi helyzetem is meg fog v�ltozni �ltala. El�sz�r szarkasztikusan fordultam hozz�, el�g hom�lyos �s k�t�rtelm� volt ahhoz, hogy ezt nagyj�b�l mindenki mag�ra tudja h�zni. De mi�rt ne? Mi�rt ne hihetn�m el? Mikor az ellen�ll�st elengedtem, akaratlanul is Vinc�re gondoltam, hiszen � most a legk�zelebbi j�v�m a nyelviskol�val �s az �vod�val. Az �rz�s v�gigszaladt a gerincemen �s meleg �rz�s j�rta �t a testem, mik�zben libab�r�s lettem. Tudtam, hogy ez egy j� jel. Ott �s akkor �gy �reztem, j� d�nt�st hoztam. A templom k�r�l hatalmas szobrok voltak fel�ll�tva a kapun�l k�t ijeszt�, d�monszer� l�ny �rk�d�tt. A templom l�pcs�je el�tt egy hatalmas �st �llt, amib�l nagy f�st �radt. K�zelebb mentem, l�ttam, hogy itt is nagy t�meg gy�lt �ssze, ami �lland� mozg�sban volt: ha valaki v�gzett, egy m�sik l�pett a hely�be, nagyj�b�l f�lpercenk�nt v�ltott�k egym�st. P�r l�p�sre megtorpantam: az emberek bel�ptek a f�stbe �s a kez�kkel magukra legyezt�k azt. �rtetlen�l �lltam ott, �sszer�ncolt szem�ld�kkel. Gyorsan ut�nan�ztem �s megtal�ltam, hogy ez egy tiszt�t� �st, ami a rossz energi�kat �s az �rt� szellemeket veszi le az emberr�l, �gy �n sem voltam rest be�llni a sorba. Besz�vtam az er�s f�st�l�t, az megtel�tette a t�d�met �s valami k�nnyeds�g j�rt �t, mikor kif�jtam a leveg�t. Kiss� �gy �reztem, mintha a szerencsej�sl�ssal �s az �st tiszt�t�ssal �n is bel�ptem volna a jap�n kult�ra vil�g�ba, itt �reztem el�sz�r, hogy egy kicsit a r�szese vagyok az orsz�gnak. . Ki�lveztem a csendes t�meg energi�it, majd r�n�ztem az �r�mra �s l�ttam, hogy k�s�sben vagyok a sz�m�t�saimhoz k�pest. Nekiindultam felfedezni a Pok�mon Centert.

Az odavezet� vonat�t v�g�n l�ttam, hogy a GPS a legmagasabb torony fel� vezet a k�rny�ken. Szinte a felh�ket szelte kett�. Bel�ptem az �p�letbe, �reztem, ahogy a gyermeki sz�vem hogy l�ktet. Eg�sz gyerekkoromat fel�lelte a Pok�monok szeretete, gy�jt�ttem a taz�kat, a pok�labd�kat, a pl�ss�ket – mint egy igazi 90-es �vekben sz�letett gyerek. A m�sodik emeleten volt a bolt a lift t�bl�ja szerint. A bolt bej�rat�n�l egy m�sf�l m�teres Charizard fogadott Pikachuval a v�ll�n, a bolt pedig �z�nl�tt az emberekt�l. Meg�llt a l�legzetem, �reztem, hogy kiv�r�s�d�k, el�nt�tt a hatalmas boldogs�g�rzet. Itt vagyok. A Pok�mon zen�je ord�tott a boltb�l, a Pok�monok hangjai szak�tott�k f�lbe itt-ott a zen�t, ahogyan bizonyos term�keket kipr�b�ltak a v�s�rl�k. Itt m�r fel v�ltem fedezni p�r turist�t is, de a legt�bb v�s�rl� itt is helybeli volt. A boltban a pl�ss�llatokt�l kezdve a pok�monos l�mp�kig �s parf�m�kig minden megtal�lhat� volt. �multam, �s hitetlenkedtem, hogy ez l�tezik. A legmeglep�bb sz�momra az volt, hogy a v�s�rl�k legt�bbje feln�tt volt �s kicsit sem sz�gyellt�k, hogy itt vannak. �gy t�nt, mintha ez egy teljesen norm�lis tev�kenys�g lenne idekint. Otthon a t�nyt, hogy szerettem a Pok�mont is el kellett rejtenem sokszor, mert az emberek �t�lkeztek, hogy az gyerekeknek val�. Itt egy�rtelm� volt, hogy a Pok�mon mindenki�. Nem is voltam rest, megkerestem a kedvenc v�zi Pok�monomat pl�ssben, Vaporeont, amit r�gt�n a kosaramba is tettem. � lesz az �tit�rsam idekint, Jap�nban. Fordultam volna a p�nzt�r fel�, de eszembe jutott Brigi, a keresztl�nyom, akit gyerekkor�ban megfert�ztem a Pok�mon l�zzal. Tudtam, hogy az � kedvence Eevee, �gyhogy vettem neki egy pl�sst innen, kintr�l. Ha hazamegyek, biztosan �r�lni fog majd neki, gondoltam. Adtam m�g egy kis id�t a gyermeki �nemnek, hogy ki�lhesse mag�t, �gyhogy minden kulcstart�t, k�rty�t, r�g�t, tollat megcsod�ltam, de egyikbe sem szerettem �gy bele, mint Vaporeonba. Hozz� kell tennem, hogy az �rakat is figyelembe kellett vennem, nem volt t�l sok p�nzem erre a h�napra, �pphogy ki tudom majd fizetni az els� h�napi alb�rleti d�jat �s az �teleket. Gyorsan megn�ztem, �s l�ttam, hogy Oszak�ban �s Kiot�ban is van Pok�mon Center, amik sokkal k�zelebb lesznek hozz�m, mint Toki�, �gy ott majd bev�s�rolhatok a k�s�bbiek folyam�n.

Id� van. Mennem kell. A sor a v�gtelens�gig �llt, de nem akartam elmenni an�lk�l, hogy ezt a k�t pl�sst megvettem volna. T�z perc cs�sz�sban ugyan, de elindultam visszafel� a vonatokkal a sz�ll�sra, Vaporeonnal �s Eeveevel a kezemben. A szatyrukon az els� 151 Pok�mon rajta volt. A legnagyobb rajong�nak �reztem magam, �s ez az �rz�s olyan boldogg� tett. Val�ra v�ltottam a gyerekkori �lmomat, hogy egy Pok�mon Centerben legyek. A vonaton �lve ez a gondolat keringett a fejemben �s �jra forr�s�g j�rta �t a testem. Egyfajta csendes b�ke, elismer�s �s boldog szomor�s�g sz�llt fel�m. Az �lmoknak, hogyha teljes�tem �ket, van egyfajta ut��ze, ami az �ress�ggel azonos�that�. Az �lom elt�nt a hely�r�l, val�ra v�lt, az �lm�ny a ti�d, az �r viszont ott van, ami adhat egy negat�v spir�lt is egy pillanat erej�ig, am�g nem f�kusz�lok teljesen arra, hogy mekkora teljes�tm�ny egy �lmomat val�ra v�ltani. Szerencs�s vagyok, mert ami�ta magamnak hozom meg a d�nt�seimet, van b�tors�gom val�ra v�ltani az �lmaimat. Ha ez a negat�v �rz�s fel�ti mag�t, v�giggondolom az �lmomhoz vezet� utat �s azt, hogy mennyire v�gytam r�, �s abban a pillanatban, mikor val�ra v�lt, milyen boldog voltam. Azt�n hagyom lebegni egy kicsit.

A vonatok hajsz�l pontosan �rkeztek meg, �gy a kisz�m�tott id�mnek eleget t�ve �rkeztem meg a sz�ll�sra. A k�t b�r�nd�t megragadtam, �s kiszabadultam sz�rnyella fogs�g�b�l. Az�ta nem is l�ttam �t, de �gy �reztem, hogy mindkett�nknek �gy a legjobb. Vetettem egy utols� pillant�st arra a helyre, ahol el�sz�r hajtottam a fejem �lomra Jap�nban. Az itt t�rt�ntek m�r mind belopt�k magukat a sz�vembe, �s eml�kk�nt karcol�dtak oda, hogy sose felejtsem el azt, amikor ezt a hatalmas l�p�st megtettem.

Lesz�lltam a meg�ll�n�l. Az emberek mint hangy�k �z�nl�ttek minden ir�nyb�l, a nagy kavalk�d miatt megsz�d�ltem �s ir�nyt t�vesztettem. A Maps sem tudta pontosan megmutatni, hol is kell felsz�llnom, h�romemeletes volt a p�lyaudvar, fogalmam sem volt r�la, hova menjek. K�ts�gbeestem. Pontosan negyven perc m�lva indult a vonatom, amire m�r megvettem a vonatjegyet. Eszembe is jutott, hogy kihal�sszam a t�sk�mb�l �s a zsebembe tegyem, hogy k�zk�zelbe legyen ha elcs�pem a helyes kaput. Mint kider�lt, a vonat�llom�s egy pl�z�val volt egybek�tve, ami nagyj�b�l f�l kilom�ter hossz� volt. K�nytelen voltam ezt a t�vot h�romszor megtenni oda-vissza, csak hogy r�j�jjek, hogy ez egyed�l nem fog menni. Eltelt h�sz perc. A gyomrom m�r csom�kban volt, a nyakamat mintha fojtogatn�k, teljesen elbizonytalanodtam. Kij�ttem a f�ldszinten �s k�v�lr�l megn�ztem a pl�za �s p�lyaudvart, h�tha l�tok valami ki�r�st, de semmi. Ekkor pillantottam meg egy rend�rt, aki nem messze t�lem a rendre vigy�zott. �gy �reztem, nincs m�s es�lyem, minthogy az � seg�ts�g�t k�rem, m�g akkor is, ha bennem van egy g�t, hogy jap�nul besz�ljek. Odaszaladtam hozz� a k�t b�r�nddel, az arca els�padt �s kid�lledtek a szemei. Egy pillanatra megtorpantam, azt hittem, �tv�ltoztam valami sz�rnny� a stresszlabda miatt, de v�gign�ztem a testemen, �s m�g a saj�tomban voltam. Tizenkilenc perc.

-Eln�z�st, a shinkansen vonat�llom�s�t merre tal�lom? – k�rdeztem elhadarva angolul el�sz�r, de l�ttam, hogy fogalma nincs mir�l besz�lek, �gy megism�teltem jap�nul.

- Shinkansen no eki? – k�zben �tny�jtottam neki a jegyemet, h�tha az alapj�n � t�bb inform�ci�t tud bel�le kisajtolni, mint �n. – H�t l�ssuk csak… Hmm… - V�rtam, a fejemben az �ra m�sodpercmutat�ja kattogott. A k�z�pkor� f�rfi finoman megfogta az �ll�t, �sszer�ncolta a szem�ld�k�t �s vizsg�lta a jegyemet, mintha az egy sorozatgyilkoss�g kulcsbizony�t�ka lenne. A szem�b�l l�ttam, hogy minden kanjit, illetve sz�mot olyan alaposs�ggal kielemez az elm�j�ben, hogy Charlie Eppes a Gyilkos sz�mokb�l is megirigyelte volna. Kezdtem elveszteni a t�relmem. Tizenhat perc.

- Tudja, hogy hol van? – k�rdeztem s�rgetve, hogy nagyobb nyom�st gyakoroljak r�. – Shinkansen, ugye? Hmm… - n�zte m�g k�t percig, �reztem, hogy a fejem egyre v�r�sebb lesz. Azt�n eszembe jutott Anna, a volt jap�ntan�rom, ahogy magyar�zta nekem, hogy a jap�nok nem k�pesek nemet mondani. Felsz�vtam magam. – Semmi gond, k�sz�n�m a seg�ts�g�t! – t�ptem ki a kez�b�l a jegyet, meghajoltam el�tte, majd �szt�nszer�en elindultam egy m�sik ir�nyba, ahol az emberek csomagokkal �s t�sk�kkal j�ttek-mentek. A Maps-en r�kerestem, hogy is n�z ki pontosan a vonat�llom�s k�v�lr�l. Tizenn�gy perc.

            Mint kider�lt, a meg�rz�semre kellett hallgatnom. Egy teljesen m�sik vonat�llom�son keringtem, m�g a shinkansen� egy m�sik �p�letben volt. Visszadugtam a telefont a zsebembe, majd teljes er�mmel elkezdtem rohanni. A neten azt �rt�k, a -1. Emeleten van. Piros l�mp�t kaptam, itt Jap�nban pedig, ahogy eddig l�ttam, senki, de senki nem megy �t a piroson, �gy v�rnom kellett. Tizenh�rom perc.   

            A t�meg �gy �z�nl�tt ki �s be a p�lyaudvarr�l, mint a hangyabolyb�l a hangy�k, �gy k�nny� volt k�vetnem �ket. A bej�raton t�l egy t�bla t�j�koztatott arr�l, hogy pontosan hova is kell mennem. A f�ldszinten maradok. A lej�raton enyh�n balra fordultam, majd egy hossz� folyos� v�g�n m�r l�ttam a kaput, amin �t kell v�gnom magam. A k�t b�r�nd, mint k�t m�rges s�rk�ny ord�tott mellettem, ahogyan szaladtam. Az � seg�ts�g�kkel az utat is kett� tudtam t�rni, az emberek f�lreh�z�dtak a hang hat�s�ra. T�z perc.

            Azt hittem, hogy soha nem jutok a folyos� v�g�hez, annyira v�gtelen�l hossz� volt. V�g�l a t�d�met megdolgoztatva a kapun�l �lltam, ahol k�t rend�r is figyelte az utasokat �s azt, hogy a jegy�k val�ban a shinkansenre sz�l-e. Meg�lltam, lihegve, egy sz�t sem tudtam kiejteni, csak az ujjamat mutattam fel, hogy v�rjon egy kicsit. H�t perc.

            A jegy ott volt n�lam, felmutattam, biccentettek, �s rohantam, ahogy csak b�rtam. Ide�rtem. Ide�rtem! Egy sor �llt a shinkansen el�tt, a jegyeket ellen�rizt�k a besz�ll�sn�l is. Be�lltam a sorba. Belet�rtam a bal zsebembe, de a zsebkend�k�n k�v�l m�st nem tal�ltam. Beledugtam a kezem a jobba, ott pedig a telefonom volt. �tj�rt a hideg, �s egy pillanatra meg�llt a sz�vem. Hol van a jegyem? Az el�bb m�g a kezemben volt, most m�r nincs sehol! �r�lten �jra kit�rtam a zsebemet, az �r�k m�r mutatt�k, hogy be k�ne mennem, �t perc m�lva indul a vonat. L�ttam a vonatot, amint bent �ll az �llom�son �s a jegyem nem volt sehol! A t�sk�mat ledobtam a h�tamr�l �s felt�ptem, hogy megkeressem a jegyemet. Az nem lehet…Nem hagyhattam el. Nem. A szemeim kid�lledtek �s h�zagosan vettem leveg�t, mintha vissza akarn�m szor�tani azt a t�nyt, hogy elhagytam egy negyvenezer forintos jegyet, nagyj�b�l sz�z m�teren. Annyi ember volt minden�tt, hogy k�ptelens�g lett volna a f�ld�n �szrevennem a jegyet. Az arcomat a kezeimbe temettem �s elkezdtem remegni, r�ztam a fejem, hogy ez nem lehet. Ha �j jegyet veszek, m�r nem biztos, hogy ki fogok j�nni a p�nzemb�l, amivel idej�ttem. Mit csin�ljak? M�gis mi a…

            Valaki megkopogtatta a v�llam az ujj�val. Egy jap�n n� volt az, a fej�t biccentette, f�l�en n�zett r�m. Azt hittem, �tban vagyok, �gy arr�bb mentem reflexb�l, de a n� nem mozdult. A szem�be n�ztem, � elkapta a tekintet�t �s a cip�mre szegezte a tekintet�t.

- Eln�z�st, ezt elhagyta. – Ny�jtotta �t a jegyemet, amin l�tszott, hogy p�ran m�r �ttapostak. Hogy mi? Gondoltam. Les�padtam, egy pillanatig nem tudtam reag�lni. Kerestem a kamer�kat, hogy most h�ly�nek �ll�tanak be, vagy egy ember t�nyleg odany�jtott egy jegyet, ami egy vagyonba ker�lt �gy, hogy ak�r � is felsz�lhatott volna vele? Megk�sz�ntem neki sz�zszor, lehet ezerszer is, a l�ny zavarba is j�tt, magam el� engedtem. Az ellen�r�k betess�keltek, mutattak egy helyet, hogy itt �ljek le, a b�r�ndjeimet tegyem fel a tart�ra �s j� utat k�v�ntak. �gy is tettem, majd behuppantam az �l�sbe. Ism�t v�gigfutkosott rajtam ez a meleg �rz�s. Szinte m�r olyan, mintha Jap�n egyfolyt�ban adn� sz�momra a j� visszajelz�seket. V�gre megengedhettem magamnak, hogy csendben els�rjam magam. Siker�lt. Itt vagyok, �ton az �j otthonom fel�.