MINDEN REND� EMBERI DOLGOKHOZ

Van egy sz�nh�z, v�gtelen �s mibenn�nk lakik,
Vil�gtalan angyalaink j�tszogatnak itt,
Nyugtalanok, szerep�k egy megfojtott ima.
�s a dr�ma mindig mindig csak trag�dia.

�s az ember, szeg�ny ember csak lapul bel�l,
Benn, mag�ban s ezer arccal egymag�ban �l,
H�rom l�ng n� homlok�b�l, zeng�, m�ly vir�g
�s zokognak, elzokogj�k a lit�ni�t:

„�n csak voltam! - �n, jaj, vagyok! - �n meg csak leszek!
Leszaggattak, el�ltettek, fognak rossz kezek,
�let�nk az ember kedve, hanem hol van �,
Hol az ember? H�t hi�ba teremtett el�?”

�s az ember, szeg�ny ember, csak lapul bel�l,
Feje k�r�l zeng� szavak vill�ma r�p�l;
No most, no most f�lsz�ll majd az igazi ima!
�s a dr�ma mindig mindig csak trag�dia.

J�n a gond �s j�n az asszony, j�n a gy�vas�g,
J�n a k�ts�g, j�n a v�gy �s j�n az �rvas�g
S valamennyi f�lsikolt �s eggy� alakul:
Magad vagy �s magad maradsz magadnak rabul!...

Vil�gtalan angyalaink sug�rl�bakon
�tugranak a vil�gi k�nt�rfalakon,
F�lkapj�k �s f�lhaj�tj�k hozz�nk sz�veink
S f�lkapnak �s eldobnak a sz�v�nkb�l megint.

�s musz�j �s meg kell tenni, sz�lni valamit,
Ami vagyok, gy�m�nt, amely l�t�ra vakit,
Az egyetlent, ezt a soha nem l�tott rabot!
S dadogok m�r, dadogok, de - magamban vagyok.

� angyalok, seg�tsetek. Hol van az a f�ny,
Amelyikr�l tudtam egyszer, hogy az az eny�m,
Amelyik majd sz�l helyettem. Az �lom fia!...
�s a dr�ma mindig mindig csak trag�dia.

S elmegyek �s m�sik j�n �s az is �n vagyok:
Elsiklanak talpam alatt szikl�s sz�zadok -
Mit akarok? s akarjak-e? Mi az az �r�k?
S k�nny� porban hullnak re�nk az �r�k r�g�k.

Tiszta gy�m�lcs, f�rges gy�m�lcs egy �gon terem
S k�nnyen adj�k, k�nnyen veszik, de mi lesz velem?...
Pokolbeli gonosz tenger vonagl� agyunk
S vil�gtalan angyalaink mi magunk vagyunk.

1924 els� fele