Ostoba vagy.

Csendben j�tt�l, bet�rt�l az �letembe, olyan finoman, mosolyg�san, ahogy az hozz�d illik. Ott vagy abban a mocskos alulj�r�ban, de m�gis olyan t�k�letess� var�zsoltad a l�nyeddel. Ha azt gondolod, hogy valaha is teljesen elengedlek, nem ismert�l el�gg�. Eljutott�l oda, ahov� milli� embert sosem tudtam eljuttatni, a legbels�bb �nemhez, aki �gy hi�nyol t�ged.

Ostoba vagyok.

Elhittem, hogy el�g j� vagyok neked. Tudod, a rem�nyt viszem tov�bb, kincsemk�nt, amit j�l elrejtek magamban. Mikor est�nk�nt egyed�l vagyok, el�veszem �ket, n�zegetem, hagyom hadd f�jjon, ringasson el, �leljen meg, v�gjon pofon, ezek a te �rzelmeid bennem! Hi�ba f�j, Te ezt meg�rdemled.

Ostob�k vagyunk.

D�delgett�nk fant�ziak�peket, h�t hol van a kuty�nk az �gyb�l, aki felm�szott sunyiban az �gyra �s hozz�d b�jik? Hol van az a k�lf�ldi �t, amit egy�tt el szerett�nk volna t�lteni? Hol vannak a mosolyok, azok a titkos, lopott somolyg�sok?

Ostoba.

Itt vagyok, v�rok R�d. V�rom, hogy bekopogj, engedem, hogy eltorzuljon a val�s�g �s itt legy�l… mi�rt l�tlak mindenkiben?