Napfonat. Sz�v.

Egy darabnyi f�ldet v�gtak ki, �lei kisimultak, szinte vonz� volt. A tetej�n finom, �l�nkz�ld p�zsit lengedezett eleg�nsan, pajkosan, egyik lev�l a m�sikkal j�tszott. Ezen a f�v�n szaladt �t k�t p�r l�b. Az egyiken m�rs�kelt sark� kr�mszin� cip� illegett, a m�sikon barna, egyszer� l�bbeli.
A s�r� f�, ahogyan a r�nagy�tott k�pt�l t�volodunk, n�ni kezdett �s s�rg�ss� v�lt, �regedett: a g�mb�ly�b�l felsz�n lett, kisimult �s szil�rd talajt k�pzett nek�nk.

Neked �s nekem.

A Nap utols� narancss�rga f�nynyal�bjait mutatta nek�nk, mik�zben mi, lassan futk�rozva, �n j�t�kosan kergetve t�ged a pillanatba olvadtunk. A t�j meleg volt, telis tele finom sz�nekkel: egy k�t h�z �lt a hegyek oldal�ban, ink�bb a term�szet uralkodott itt, rajtunk.

Benn�nk.

Benned �s bennem.

A hajad gy�ny�r�en hull�mzott a sz�lben. Milyen szerencs�s ez a sz�l, hogy a hajadat pajz�nul a mag��v� teheti! B�r jobban meggondolva a hajad uralkodhatott ink�bb a szelen, t�k�letes mozdulataihoz biztosan parancsol� fejedelmis�gnek kellett lennie, hogy engem �gy elk�pr�ztathasson.

Engem.

T�ged.

Minket.

Egyszer� egyberuh�dat a tested mag�ba sz�vta, csak kifog�s volt az�rt, hogy azt mondhasd, van rajtad valami. Gyeng�den fogtad a kezem, azzal a megfontolt tapint�ssal, az �rtatlan ujjaiddal, az �vatos tenyereddel, minden k�z olyan irigy r�m.

R�m.

R�d.

R�nk.

�s ott, a naplemente csillog�s�ban megfordult�l kerek arcoddal �s r�m mosolyogt�l. A szemr�ncaid emberi sz�ps�get meghazudtol�an cs�b�tottak el, ajkaid es�se a saj�tjaimba val� harap�st k�vetelte. Te nem lehetsz ember.

Nem lehetsz ember.

Nem lehetek ember.

Nem lehet�nk emberek.

Lelked kivet�l�s�t �s �ned felrobban� kisug�rz�s�t nem tudtam tov�bb magamban tartani. T�lcsordult �rzelmeim a szemeimet ostromolt�k, akik g�tat nyitottak gy�ny�r�mnek, hogy t�ged l�thatlak, ahogy igy r�m n�zel.

R�m

R�d

R�nk.

Tov�bb futottunk oda, a mindens�gbe, a v�gtelenbe, a naplement�be.

Hirtelen vizbe estem, egy koromfekete vizbe.

Te elt�nt�l, �n pedig nem mozdultam. V�rtam, bizakodtam.

Elmer�ltem.

Zuhanok, le a m�lybe.

A szemeimet kinyitom �s vele a bizalmam kulcslyuk�ba helyeztelek.

A viz szine  megt�rt, a fekete egyre halv�nyodni kezdett, mig teljesen az�rk�k nem lett. A felszinre �sztam, �s kidugtam a fejem a szigeten.

A szigetemen.

A szigeteden.

A sziget�nk�n.

�s te ott �lt�l a halv�nybarna szikl�n, abban a bikiniben, ott �lt�l �s napozt�l, behunytad a szemed �s mozdulatlan maradt�l.

Kinyitottad a szemed �s �jra a lefegyverz� mosolyoddal vett�l le a l�bamr�l.

...

Sz�v. Napfonat.