Koporsóból bölcsőbe

A pillanatok súlyai kifolynak a kezemből,

Ahogy folynak, úgy szilárdulnak körülöttem,

A kezemen,

Az arcomon,

A szememen,

Ítélettel sújtanak, végzetessel,

A vaskalapács dörömböl, vesztemet visszhangozzák a falak,

Régi énemet leszámolják.

Mondd, hová mennek az álmok, miután megvalósultak?

Elmennek meghalni?

Alámerülnék a jövő bugyraiba,

De abban nem kapok levegőt,

Nincs rajtam jövőkopoltyú,

Csak a jelen tüdeje...

Megvakítasz Te, Lehetőségek Asszonya,

Ki leghamarabb kelsz fel mindenki előtt,

Hogy szorgosan felkészítsd őket napjukra,

De figyelmen kívül hagyod, hogy még más napját élem

Más dalát éneklem

Más kezét fogom.

Ki tudja, mi lesz belőlem?