https://www.youtube.com/watch?v=MefovTGtNVI

Eget festettél és az égbe vittél. Az égre léptettél. Érezted, ott belül, a lelked megadta a szólamot, ami hozzám szeretett volna repiteni, te engedted neki, az arcomra pedig mosolyt rajzoltál vele.

Az a magas frekvenciájú, élesen bársonyos szólam, ami sündisznóhoz hasonlít: amig úgy bánsz vele, ahogy neki tetszik, nem szúr meg, ha viszont erőszakosan nyúlsz felé, a hirtelen meglepettség és enyhe fájdalom járja át majd a tested.

Megosztottad velem a szólamot, ami hozzám hozott. A fülemet megérintetted és rögtön elkezdtem a krémesen folyó, angyalkolibriket hallgatni, akik mélázva játszották mennyei dalukat számunkra.

Az ég közepén leültettél, biztosítottál róla, hogy minden rendben lesz. Érezted, hogy felejtenem kell, hogy el kell engednem önmarcangoló és pusztitó érzéseimet és úgy döntöttél, hogy segitesz nekem. Rád néztem, és valaki mást kezdtem el felfedezni benned, valaki hatalmasabbat, teljeset, emberfelettit: szeretet és büszkeség öntött el, s a félelmet bizalom váltotta fel.

Az ég vakítóan világított, semmit sem láttam; a dallam körülölelt, finoman perzselte minden atomdarabkámat, éreztem, hogy mindenem felmelegszik. A kezeimből forrásként tört elő a forró fény, és te ott voltál, de mégsem: éreztem az érintésed, a fejemet fogtad, nem láttalak. A kezeid lassú, különös mozgása bizsergette fejem energiáit, hirtelen pedig ujjaid behatoltak a fejembe. Az agyamba mártottad őket, és a gyökerek ujjaid hegyéből nőttön nőttek.

Az angyalkolibrik gyönyört kifejező hangjaival támogatták nyugalmamat és bizalmamat, a végtelen elárulta, hogy ezután könnyű leszek.

Az ujjgyökerek agytörzsem zónáját ölelték át, simogatták, közben pedig valamit elszivtak tőle, éreztem a gyengéd húzást. Kezeid energiája távolodott a fejemtől, vele együtt húztad ki az ujjgyökereidet agyamból. Kellemetlen, de nyugtató érzésekkel párosulva vártam az eredményt – a fejemet mintha két tonna súlytól szabaditottad volna meg, a hirtelen súlyváltozástól alig tudtam megtartani. Könnyű szellő lett a vasbeton helyén.

A fehérbe burkolt lények dalukat lassabban és közelebbről játszották, ami, mint egy bársonyos takaró betakart, simogatott és becézett.

A kezed hatalmas energiája a nyakamhoz irányult. Az ideggócok, amik gondolataim szürkeségét és kétségbeesését útjuk elzárásával biztositották, egy pillanat alatt megadták magukat. A gondolatfolyam szabadon áradhatott tovább gerincem legmélyére és vissza, szállitva a vakitó fény tömkelegét a talpamnak és harmadik szememnek.

Friss szellő hangot hallok. Lombokat fúj a szél, az árnyékuk kellemesen rámvetül. Széltáncuk hipnózisba kerit, az angyalkolibrik zenéi a Nirvána képét teremtik meg előttem. Ezer meg ezer fa veszi körül a tavat, amiből kicsordul a lassú nyugalom, én pedig alámerülök, megmártózom és mint az ember, aki a pillanatnak él, az adott gyönyörnek és szépségnek, finoman elmosolyodom. Örökkévalóságban vagyok.