4. Fejezet

Otthon az idegenben

A shinkansen szorgosan v�gtatott el�re, kett�szelte az utat, mintha id�n �s t�ren �t haladt volna. Igyekeztem megnyugodni, l�ttam, hogy k�r�l�ttem mennyire kellemetlen�l �rezt�k magukat az emberek amiatt, hogy s�rtam. A “m�sokat nem zavarni” elv kezdett m�g jobban megmutatkozni a sz�momra, azon kaptam magam, hogy a t�bbi emberhez igazodom, hogy az egyens�lyt �s a b�k�t fenntartsam a vonaton. �rdekes �rz�s volt egy nagy eg�sz r�sze lenni, ezt otthon nem lehet �rezni, mindenki a saj�t dolg�t csin�lja �s nagyj�b�l senkit nem �rdekel, ha az m�st zavar. Amint abbahagytam a zokog�st, arra lettem figyelmes, hogy milyen csend van. K�rben�ztem �s l�ttam, hogy mindenki csendes elfoglalts�got tal�lt mag�nak: hol telefonoznak vagy zen�t hallgatnak, hol k�nyvet olvasnak, de sokan aludtak is. Nem csod�lom, szerintem ez az els� olyan j�rm�, amin m�g nekem is menne: semmilyen mozg�st nem lehet �rz�kelni. �s milyen tiszta volt! Egy darab szemetet nem l�ttam, pedig m�g a mosd�ba is kisz�ktem direkt. Annyira tiszta volt, hogy megh�k�ltem. Otthon tal�n egy hotelben n�zhet �gy ki a wc, mint ahogy ez, m�g �pphogy nem csillogott. Leny�g�zve vissza�ltem a helyemre, ahol a l�bamnak val� hely nagyj�b�l a h�romszorosa a rep�l�n l�v�n�l. M�g mellettem is k�nyelmesen elf�rtek volna a b�r�ndjeim… Gondoltam. A nagy �rh�z fordulva jobb oldalt kisz�rtam a szemem sark�b�l p�r piros-feh�r kist�bl�t. Az egyiken az �llt, hogy tilos a vonaton telefon�lni, illetve hangosan besz�lgetni. H�ha. Akkor esett le igaz�n, hogy tulajdonk�ppen a b�g�semmel szab�lyt szegtem.

            A h�rom �ra relat�ve gyorsan elsz�llt. Budapestr�l a kisv�rosba, ahol feln�ttem is h�rom �ra az �t. Eszembe jutottak any��k, akiknek �letjelet adtam magamr�l. Felkaptam az “Oszaka” sz�ra a f�lem, amit a n�i bemond� k�z�lt az utasok sz�m�ra, erre pedig beindult a szorong�som. Figyelj oda, figyelj oda, ne maradj fent a vonaton. �rtam Vinc�nek, hogy a t�bla szerint nagyj�b�l 15 perc m�lva oda�rek, mire � azt mondta, hogy kocsival v�rnak, hogy hazavihessenek. Azta. Olyan k�l�nlegesnek �reztem magam, mintha kiskir�ly lenn�k. A vil�g m�sik fel�n tan�t�i munka, sz�ll�s �s kocsi v�r, enn�l el�gedettebb nem is lehetn�k, semmi panaszom nem lehet.

            �gy d�nt�ttem, hogy a Shin-Kobe meg�ll�n�l fel�llok, el�k�sz�l�k a lesz�ll�shoz. Most j�tt csak a tr�kk. A k�t b�r�nd�m k�l�n-k�l�n 25 kg volt, �gy m�v�szet volt, mire ler�ncig�ltam a tart�r�l, ami fel�llva a nyakamig �rt. �reztem, ahogy a b�r�nd kics�szik a kezemb�l �s nekiv�g�dik a f�ldnek. Term�szetesen mindenki engem n�zett, �n pedig sumimasent mormolva vissza�ltem az �l�semre �s meg sem mertem mozdulni.

            A Himeji �llom�st el�rve elkezdett zakatolni a sz�vem. R�mszakadt a szorong�s, hogy vajon milyen emberek k�z� ker�l�k, milyen k�r�lm�nyek k�z�, hol fogok lakni? A kiszolg�ltatotts�g �rz�se k�r�l�lelt �s szor�tott, mint egy l�thatatlan k�gy�. Igyekeztem az �rz�st min�l jobban elnyomni, hisz most arra kellett koncentr�lnom, hogy megtal�ljam majd a kij�ratot. Lesz�lltam, a vonat pedig elhas�tott mellettem. Milyen m�s volt, mint Toki�! Kedves, nyugodt, visszafogott v�rosnak t�nt. Ezzel egy�tt egy kis negat�v is bek�szott a tudatalattimba. Ha ennyire nyugodt �s kisv�ros, vajon a jap�nok nyitottak lesznek egy k�lf�ldire? Amilyen gyorsan j�tt, olyan gyorsan el is t�nt ez a gondolat. Kellemes, ny�ri szell� f�jta meg az izzadt h�tam. A szemem f�lig k�nnyben �llt, a torkomban sz�k�l�s, a nyelvem a sz�jpadl�somra tapadt. Elindultam a l�pcs�k fel� �s a kij�rat kanjij�t (出口) lestem. T�gra ny�ltak a szemeim, amikor l�ttam, hogy ez nem is olyan kicsi �llom�s, majdhogynem siker�lt elt�vednem benne. Szerencs�re m�g itt is alaposan felk�sz�ltek a t�bl�kkal, azonban angol �tmutat�sok m�r sehol sem voltak. Megtal�ltam a kaput, ahol a jegyemet belehelyeztem, �s kijutottam az �llom�sra. Vince ott �llt egy n�vel. Egy magas, nagydarab fick� volt, az a fajta, akir�l egy medve jut el�sz�r esz�be az embernek, de egy olyan, akit mindenki szeret. Kedves, nyitott kisug�rz�sa volt, ami vegy�lt valami idegennel is, amit egyel�re nem tudtam �rtelmezni. A n� els� l�t�sra j�gkir�lyn� t�pusnak t�nt nekem, �vatos �s hideg term�szet. Integetett nekem Vince, a n� egy kulcscsom�val j�tszott a kez�ben, mik�zben monitorozott.

- Szia! Isten hozott Himejiben! – Vince hangja is a magabiztoss�gr�l �rulkodott �s valahogy az az �rz�sed keletkezett t�le, hogy megb�zhatsz benne.

- Sziasztok! – Mondtam a legboldogabban, ahogy csak kics�szhatott volna a sz�mon. Az a t�ny, hogy magyarul sz�ltak hozz�m a vil�g m�sik fel�n, adott egyfajta torz�tott otthon�rz�st.

- � itt Borcsa, a feles�gem. – mutatta be a n�la j�val alacsonyabb n�t. � r�mmosolygott, azzal az �vatos mosollyal, ahogyan egy kiszabadult b�n�z�re n�zel, akit �ll�t�lag t�vesen �t�ltek el.

- Kocsival j�tt�nk, erre van a parkol�. Milyen volt az utad? – �rdekl�d�tt Vince, m�g Borcsa szemmel l�that�an nem volt elragadtatva a tal�lkoz�sunkt�l.

- Kalandos. Stresszes. �j. – v�laszoltam kulcsszavakban, majd elnevettem magam a megk�nnyebb�l�st�l. Ha m�g a l�nynak nem is vagyok szimpatikus, itt van Vince, gondoltam, de a bels� �rz�seim azt dikt�lt�k, hogy musz�j megszerettetnem magam vele. Az �vod�ban vele fogok dolgozni, egy csoportban.  - K�sz�n�m, hogy elj�ttetek �rtem. – fordultam Borcs�hoz, mik�zben ezt mondtam, m�g Vince az egyik b�r�nd�mt�l megszabad�tott.

- Semmis�g. – sz�lt a v�lasz. Vajon mi lelte? Azt�n hirtelen leesett a felismer�s, hogy teljesen idegen vagyok a sz�m�ra, aki Magyarorsz�gr�l j�tt. Semmit nem tud r�lam, mi�rt kellene kedvesnek lennie? Jogos az el�vigy�zatoss�g, �s �gy tulajdonk�pp felosztott�k a szerepeket: a j� zsarut �s a rossz zsarut is k�zvet�tik sz�momra. Vagy csak szimpl�n ennyire j�l kieg�sz�tik egym�st. A kocsi csomagtart�j�ba betett�k a b�r�nd�ket, azt�n a h�ts� ajt�n �t be�ltem. El�sz�r megillet�dtem, amikor megl�ttam, hogy jobb oldalt van a korm�ny, de gyorsan �sszekapcsolta az agyam a t�nnyel, hogy bal oldali k�zleked�s van. Borcsa vezette a kocsit, Vince k�zben mutogatta a helyeket, amit �rdemes megjegyeznem. Persze mindenre b�logattam, de nagyj�b�l csak a McDonald’s �ttermet jegyeztem meg. Igyekeztem �sszeszedni magam �s nem sz�tcs�szni, ugyanis ism�t elkapott a v�gtelen f�radts�g. �s�tottam egyet, mik�zben Vince �pp lend�letesen magyar�zott. Hirtelen csend lett, majd h�tran�zett.

-Hogy b�rod a jet laget, kipihented m�r magad az�ta? – Erre kap�sb�l egy horkant�ssal v�laszoltam, hi�ba igyekeztem a legjobb arcomat mutatni, a f�radts�g el�hozza az emberb�l a val�di term�szet�t. R� is n�ztem ut�na, �s l�ttam, hogy � is vigyorog. �h. Ir�nia. �gy t�nik ezt is kikapcsolta a jet lag bennem.

-Azt mondj�k, annyi nap kell, am�g kihevered, amennyi �rak�l�nbs�g van a k�t orsz�g k�z�tt, azaz a mi eset�nkben ez h�t �ra. – Teh�t h�t nap, gondoltam. Megk�nnyebb�ltem, miut�n megtudtam, hogy ez t�nyleg norm�lis �s Vince is elmondta, mennyire nehezen szokta viselni. �pphogy belelend�ltem volna a kocsik�z�sba, Borcsa leparkolt.

-Meg is j�tt�nk. – Sz�lt, majd a biztons�gi �v�t kik�t�tte �s kisz�llt a kocsib�l.

-Mi is itt lakunk, csak a legfels�bb szinten, a hatodikon. A ti�d az els�n van. – Az eny�m. �zlelgettem a sz�t, mik�zben kipakoltunk a csomagtart�b�l. Az �n lak�som Himejiben. Az �n lak�som Jap�nban. Bel�l egy forr� k�mfor v�ndorolt v�gig a talpamt�l a fejem b�bj�ig, az az �rz�s, hogy el�rtem valamit az �letemben. A k�rny�k nyugodt volt, olyan meditat�v nyugodt, pedig nem esik olyan t�vol a f��tt�l, de Jap�nhoz k�pest egy kisv�rosr�l besz�l�nk. Negyedmilli�an laktak itt. A h�zt�mb h�temeletes volt, �s l�tszott rajta, hogy �j�p�t�s�. Kellemes vil�gosbarna sz�ne �s a sok erk�ly, ami d�szelgett rajta h�vogatott, hogy menjek beljebb. A bej�rata a bal oldalra esett, ahol a l�pcs�felj�r� ut�n k�t l�mpab�ra volt. Alig v�rtam, hogy l�thassam �jszaka, ahogyan vil�g�tanak. A bej�rat mellett priv�t parkol� volt, a h�zzal szemben pedig hatalmas, �res parkol�. A sz�l�n egy t�bla volt kihelyezve, amire c�gnevek lehettek �rva, mellette pedig egy nagyon �rdekes irodah�z �llt, ami azt az �rzetet keltette bennem, mintha hatalmas f�msz�v�sz�lakat �ll�tottak volna szorosan egym�s mell�. Mer�legesen pedig csupa z�ld volt minden, amerre ell�ttam. Egy foly�t sejtettem ott mozogni, valamif�le v�zillat megcsapott. Elv�tve p�r ember fordult meg az utc�ban, a vonat�llom�st�l ez a k�rny�k az�rt j� h�sz perc s�t�ra volt. Ebben a percben, am�g ott �lltam �s n�zel�dtem a b�r�nd�kkel a kezemben, �tj�rt valamif�le �rz�s, ami ismeretlen volt: a nyugalmat �s a biztons�got �reztette velem, �s azt, hogy mindent n�zzek meg alaposan. Ez lehet az otthon�rz�s? A sz�nek szinte elvak�tottak, f�leg a term�szet sz�nei: Magyarorsz�gon fele ennyire sem �l�nkek a sz�nek, mint itt. Nagy leveg�t vettem, a szemem sark�b�l pedig l�ttam, ahogy Vince intett, hogy menjek. Bel�pt�nk a bej�raton, �gy �reztem magam, mintha egy hotelben lenn�k, k�sztet�st �reztem arra, hogy a recepci�st keressem. Hi�ba laktam az els�n, a liftet v�lasztottuk, csak hogy a csomagokkal egyszer�bb dolgom legyen. Az emelet folyos�ja nyitott volt, aminek k�sz�nhet�en kil�ttam a mellett�nk l�v� tradicion�lis kis jap�n h�zra, aminek a kertje olyan rendezett volt, amit Eur�p�n bel�l ritk�n l�tni. A 203-as ajt�n�l meg�lltunk. V�gigp�szt�ztam az ajt�kon, mindegyik ugyanolyan volt, egyik sem l�gott ki a sorb�l. Mind �jszer�, egyszer�, sz�rke diz�jnt kapott. Vince lenyomta a kilincset, �s mutatta, hogy menjek el�re.

            Illatfelh� csapott meg, olyan, amit m�g kor�bban nem �reztem. Tiszt�t�szerek, a fa illata �s valami idegen ill�olajkever�k keringett a leveg�ben. R�gt�n az el�t�rben is tal�ltam magam, amiben csak egy ember f�rt el k�nyelmesen. Ahol bel�ptem, baloldalt egy cip�szekr�ny volt. Ebben a kis szob�ban volt egy kis fell�p�, amit m�r vil�gosbarna parketta bor�tott, itt Vince megeml�tette, hogy a cip�met vegyem le a jap�n hagyom�nyok szerint �s �gy menjek tov�bb. Le is vettem, r�gt�n szemben velem pedig egy �jabb ajt� volt, amit kinyitottam. Egy hatalmas, t�gas konyh�ban tal�ltam magam, szembe velem pedig egy s�t�tbarna jap�n st�lus� tol�ajt� volt, ahonnan a f�ny sz�r�dott be: m�shonnan, ahogy l�ttam, nincs is ablak. A konyh�ban jobbra t�lem egy �tkez�asztal volt k�t sz�kkel, jobbra mellett�k pedig a be�p�tett konyhaszekr�ny. A sarokban a kuk�k voltak elhelyezve, alaposan eldugva a bel�p� szemek el�l. T�tov�n csod�ltam a konyh�t, �reztem, hogy �r�l�nk egym�snak. Sosem volt m�g ilyen harmonikus alb�rletem, az els� perct�l tudtam, mennyire otthon fogom �rezni magam itt. A h�l�szob�ba mentem. Els�re zavart �reztem a leveg�ben, olyasfajt�t, mintha valamit v�ltoztattak volna a berendez�sen, amit �n el�tte m�r megszoktam, de nem tudtam mit. Ez nyilv�n lehetetlen volt, hiszen soha nem j�rtam itt kor�bban. Vinc��k k�vettek lassan a h�tam m�g�tt. A falak finom kr�msz�nbe burkol�ztak. Balra egy sz�rke, egyszem�lyes �gy volt a l�gkondi al� tolva, k�z�pen egy vil�gosbarna sz�n� jap�n st�lus� kisasztal, ami hasonl�tott egy doh�nyz�asztalra otthon, jobbra pedig egy vil�gossz�rke sz�n� kih�zhat�s kanap� �llt. Ezek a sz�nek sz�pen kieg�sz�tett�k egym�st, nyugodt hat�st keltett bennem. Hossz� �s sz�les erk�lyablakok voltak a szob�ban, ami �gyszint�n elnyerte a tetsz�semet. Bar�ts�gosan fek�dtek ott, el�rasztva minket a f�ny meleg�vel. A kil�t�s a sz�v�sz�las irod�ra n�zett, de meg sem fordult a fejemben, hogy ez zavarna. Kil�ptem az erk�lyre, �s bal oldalt r�l�ttam a foly�ra. Vince mell�m l�pett.

-Az ott egy foly� lenne, de alig mozog, ink�bb �ll�v�z. Emiatt n�ha onnan �rdekes szagok szoktak keringeni. – Ez a megjegyz�s visszar�ntott a val�s�gba, �s az �l�nk sz�nek norm�lisak lettek �jra. H�t persze, semmi sem t�k�letes. Keser�en mosolyogtam Vinc�re, n�m�n konstat�ltam neki, hogy t�nkretett egy idilli pillanatot.

- Im�dom. Annyira j� hangulata van! – Fejeztem ki tetsz�semet, ami �gy t�nik nem volt t�l meggy�z�, mert Vince kicsit menteget�zni kezdett. – H�t, egy kicsit sz�k�s… - r�n�ztem �sszeh�zott szem�ld�kkel. Ez a lak�s nagyj�b�l akkora lehet, mint az, ahol ezel�tt �ltem Budapesten, olyan 35 n�gyzetm�ter k�r�li. – Szerintem ez az eddigi legjobb alb�rletem. – sz�ltam neki vissza egyszer�en, �szinte mosollyal. – K�sz�n�m, minden t�k�letes! – Borcsa arc�ra is ki�lt a mosoly, egy m�sik fajta. Val�sz�n�leg ez lehet az �szinte, nem a felfestett. L�ttam Vinc�n, hogy megk�nnyebb�l. – Komolyan? H�t, nagyon �r�l�k neki! Gyere, megmutatom m�g a wc-t meg a f�rd�t, azt�n hagyunk pihenni. – val�sz�n�leg �szrevette, hogy lassulok �s percenk�nt fojtom vissza magamba az �s�t�st. A wc �s a f�rd�szoba is a m�sodik ajt�t�l balra voltak, csak nem vettem �szre, mert az ajt� beakadt. Vince enyh�n megr�ntotta, az ajt� pedig lez�rta az el�teret. A padl�n�l kerestem valamit, hogy hogy m�k�dik ez a szerkezet, �s �szrevettem egy k�rm�gnest az ajt�n �s a szegleten is. Jap�n egyszer� �s hat�kony m�dszerei ism�t leny�g�ztek.

- Itt a mosd�. – Egyszem�lyes, �jra, de t�bb szem�lyt nem is szeretn�k ide beh�vni. Sz�pen felszerelt, tiszta, ig�nyes. – Ez pedig itt a f�rd�. – Itt egy m�anyag harmonikaajt� volt, amit most Vince kinyitott. A f�rd�ben szinte minden m�anyag volt, legal�bbis ezt a hat�st k�lcs�n�zte. A f�rd�szoba annyira kicsi volt m�g r�n�z�sre is, hogy nagyj�b�l a fels�testem f�rne el benne k�nyelmesen.

- Ez az�rt ilyen, mert a jap�nok itt szoktak zuhanyozni, nem a k�dban. – mutatott a kinti r�szre, ami szembe volt egy t�k�rrel �s egy mosd�kagyl�val. R�n�ztem �sszezavarodva. – Ott a lefoly�, l�tod? – mutatott a k�d mell�, aminek a t�v�ben ott d�szelgett. Egyszerre �reztem magam k�nyelmetlen�l �s lebilincselve, �jra egy jap�n kital�ci�. A szemem kid�lledt, de elismer�en b�logattam. Vince j�t mulatott rajtam.

M�g v�ltottunk p�r sz�t, azt�n Vinc��k elk�sz�ntek t�lem, �n pedig egyed�l maradtam. Kett�s �rz�s volt itt lenni: k�l�nleges, hisz Jap�nban vagyok, de valahogyan term�szetesnek is hat nekem, mintha ennek �gy kellene lennie. A b�r�nd�met hanyagul kinyitottam, kihal�sztam bel�le a f�rd�shez sz�ks�ges kell�keket �s m�r a mosd�kagyl� el�tt is tal�ltam magam. �gy �reztem, k�teless�gem kipr�b�lni ezt az �j�t�st. Az, hogy minden teljesen vizes lett, el�nt�tt egyfajta szorong�ssal, olyan volt, mintha valami rosszat csin�ln�k. A kultur�lis norm�im el�huzakodnak, r�ad�sul irt� fura volt a t�k�rben, ami a mosd�kagyl� felett volt, magamat n�zni zuhanyz�s k�zben. T�l f�radt voltam ahhoz, hogy ezt tov�bb firtassam, �gy hamar ki is j�ttem, felkaptam egy atl�t�t, beh�ztam a s�t�t�t� f�gg�nyt, �s m�r az �gyon is tal�ltam magam. Ez az egyszer� kis �gy olyan k�nyelmet adott most nekem, hogy bek�nnyeztem t�le. Minden rendben van, �rtam any��knak, elmegyek most aludni. Ezzel a tudattal hunytam le a szemem a kedves, �j lak�somban.

M�r k�s� d�lut�n lehetett, amikor kinyitottam a szemem. Megd�bbentett az a nyugodts�g, ami ezt a lak�st �tj�rja. Nem tudom, hogy valaha is akarn�k hozz�szokni. Azt�n �reztem azt is, hogy mennyivel jobban �rzem magam. A telefonom ut�n ny�ltam, hogy megn�zzem az id�t. D�lut�n �t. Vince m�r �rt nekem, hogy sz�ljak, ha �bren vagyok, amit meg is tettem. Mondta, hogy elmegy�nk bev�s�rolni, megmutatja a fontosabb �lelmiszereket. Amint ezt elolvastam, a hasam elkezdett kaja ut�n ki�ltani. F�l hatot besz�lt�nk meg, a h�z el�tt. Addig felh�vtam any��kat, hogy k�rbevezessem �ket a lak�sban, �s a bar�taimnak is k�ldtem �letjelet. Azt�n ott volt �, r�mentem az �zeneteinkre. K�rte, hogy �rjak, ha meg�rkeztem. De mit �rjak neki? Szimpl�n ennyit, d�nt�ttem, majd letettem az �gyra a telefont �s elkezdtem rendezkedni a szob�ban. Az �gyat kicser�ltem a kanap�val, hogy a l�gkondi ne r�m f�jjon, ha alszok, �s ekkor �reztem azt, hogy helyre�llt a vil�g rendje. B�szk�n b�lintottam, �s neki�lltam kipakolni a dolgaimat.

�szre sem vettem, �s m�r f�l hat volt, �gy mindent hagytam, kirohantam a lak�sb�l, bez�rtam, �s a l�pcs�n leszaladtam Vinc��khez. A l�pcs� �rdekes megold�ssal volt ell�tva, ugyanis nem volt fedett vagy lev�lasztott az utc�r�l, �gy k�nnyen r�juk l�ttam. �jra a kocsiban voltunk, �ton a bolt fel�. – Most az egyik pl�z�ba fogunk menni, mellette van egy t�k j� sushiz�, gondolom �hes vagy. – mintha a gondolataimba olvasott volna, b�logattam. – Ezt AEON-nak h�vj�k, itt minden van, amit el tudsz k�pzelni. 100 yenes, �ruh�z, massz�roz�fotel – meg�llt a hat�s kedv��rt �s r�m n�zett, �n ism�t csak a leny�g�z�tt fejet tudtam v�laszul adni – pap�r�r�szer �s a t�bbi.

�s igaza is volt. T�nyleg minden volt. A 100 yenes boltba beszabadultam, annyi �j �dess�g, kell�k, felesleges cucc vett k�r�l – mint p�ld�ul egy aranyra sz�nezett unko -, Vince pedig t�relmesen mutogatott meg mindent, magyar�zott, minden m�sodik szav�ra meglepetten reag�ltam, annyi �jat mondott. Az �dess�g �s snack r�szlegen tal�ltam j�p�r szimpatikus csomagol�st, meg is vizsg�ltam �ket, de sehol sem volt felt�ntetve, hogy milyen allerg�nek vannak benne. A tej �s a b�zaliszt nem szerepeltek a megh�vottak list�j�n, �gy szerettem volna elker�lni, hogy v�letlen m�gis betolakodn�nak. Ehhez Vince seg�ts�g�t k�rtem. K�zelebb h�vott mag�hoz, hogy meg tudja mutatni azt a k�t kanjit, amit keresnem kell majd. Az egyik a 小麦粉(komugiko – b�zaliszt), m�g a m�sik a 牛乳(gyuunyuu – tej) volt. El�g nagy kih�v�s volt ezt a kett�t kil�tni egy minifeliratb�l, ahol minden m�s is, azon a h�rom centim�ter helyen, kanjival volt le�rva. A boltban nagyj�b�l az �sszes csipszet �tn�ztem, �s egyet kiv�ve a t�bbiben volt vagy b�zaliszt, vagy tej. Kicsit elkeser�tett, hogy mi lesz �gy a r�gcs�immal, mert a magvak viszont el�g dr�g�k voltak. Az, amit kiv�lasztottam, egy Calbee m�rk�j� csipsz volt, aminek a k�zep�n bab volt �br�zolva, a jobb oldal�n pedig a csipsz, amit leuralt egy szem bab. Vince megnyugtatott, hogy ez az egyik legfinomabb, �gyhogy nem fogok benne csal�dni.

            A pl�za felfedez�se ut�n ir�nyt v�ltottunk, �s az iskola fel� indultunk, merthogy Vince szeretne bemutatni az iskola igazgat�j�nak. G�rcsbe r�ndult a gyomrom, j�tt a megfelel�si k�nyszer sz�pen, lassan a felsz�nre. Tov�bbhaladva azt is elmondta, hogy Naoko hi�ba egy angol ovi �s nyelviskola vezet�je, nem tud angolul besz�lni. Na itt azt�n j�tt az egyenes p�nik, egy enyhe ny�sz�rg�ssel v�laszoltam. Teljesen r�f�kusz�ltam azokra az alap kifejez�sekre, k�sz�n�sekre, amiket els� tal�lkoz�skor haszn�lunk, �gy nonstop ezeket ism�teltem magamban.

-H�t itt vagyunk, meg�rkezt�nk. – sz�lt, mik�zben Borcsa �pp leparkolt a kocsival. Nem tudtam v�ka al� rejteni a meglep�d�tts�gemet. Az �p�let k�temeletes volt, enyhe kr�msz�n� falakkal, nem tudtam els�re eld�nteni, hogy mini irodah�z, vagy leg�h�z hangulatot t�kr�z-e az �p�let. A tetej�n egy nagy hirdet�t�bla volt, ahol a ‘Rainbow International Preschool’ felirat d�szelgett, milli� �s megannyi sz�nekben �szk�lva. A parkol� mellett egy j�tsz�t�r �llt ott �resen, v�rta a gyerekeket.